Oroszlános szójavirsli

Panda Posted in Nyeled vagy mered?,Tags: , ,
4

A csemegét Pekingbe menet, az állomáson kapta Barnabás, amikor egy kínai család mellénk telepedett. Ők mind ezt eszegették, mi az otthon sütött baconos-sajtos kiflijeinket. Az egyik kisfiú megkínálta Barnit, aki vonakodva ugyan, de elfogadta a dolgot, majd mikor ő kínálta meg az egyik kisfiút a kiskiflivel, az udvariasan visszautasította.

Kérdeztem Barnit kibontsuk-e, megeszi-e? A fejét rázta. Sebaj, gondoltam, majd valamikor bátrak leszünk, és kipróbáljuk. És csak vártam, csak vártam, csak vártam….

IMG_1353-001

Tudni kell, hogy az ilyesmi szójavirslik itt elég közkedvelt csemegék (főleg a szegényebb, kevésbé tehetős emberek körében), valamint nem kell hütőszekrényben tartani. Sokszor a kasszánál sorakoznak, mint nálunk otthon a rágógumik. Úgy néz ki, mint egy sajtkrém, csak keskenyebb csomagolásban. Mint minden kínai csomagolást, ezt sem könnyü kibontani, a pályaudvaron mellettünk ülő egyik kisfiú az anyukáját kérte meg, hogy a fogával nyissa ki neki, mert a kisfiúnak félig el voltak rohadva a fogai… Ez is elég jellemző sajna, hogy a legtöbb kisgyereket mindenféle édességgel tömnek, míg ugyanakkor a fogmosást nem nagyon gyakorolják. 🙁

Szóval a tesztalany nem igazán megnyerő, mondhatni borzasztó visszataszító. Mindenesetre kibontottuk Barnival, miután nem igazán akarta megkóstolni. Meg is értem, ugyanis a virslicske “illata” erős kutyakaja szagú volt. De valahogy még a kutyámnak se adnék ilyet! És ezt megeszik!!! Szeretik!!! Hát én nem tudom… Ha valami konkrétan szemétből van, annak azért szemet kéne szúrnia, nem? És nem. Barninak úgy látszik szemet (vagy orrot) szúrt, mert bontás után kategorikusan elutasította a kísérletezést, pedig mostanában egész nyitott az ilyesmikre.

Én bevallom egy egész kicsit leharaptam belőle, majd azzal a lendülettel (egy fintorgási görcs után) ki is köptem a szemétbe. Nem tudnám meghatározni, milyen íze volt, de borzasztó volt, az tuti. Többet nem hinném, hogy megpróbálkozunk ilyesmivel, bármiféle állat lesz  is a csomagoláson….

IMG_1355-001

Időjárásjelentés

zaqrack Posted in Gyorshír,Tags: ,
1

Esik a hó 🙂

Gyorshír

zaqrack Posted in Család,Tags: ,
4

Az óvónénik javaslatának nyomán, a cég támogatásának eredményeképp Barnabás március 1-től “teljes munkaidős” óvodás lesz. Éljen 🙂

Bérbarát

zaqrack Posted in Kínáról,Tags: , , ,
5

Már nagyban dübörög az újévi készülődés – egyelőre még csak az üresebb metrókocsik és az egyre gyakoribb e-mailes “out of office” üzenetekben érezzük a hatását, de hamarosan az igazi dübörgés is beindul sajnos, hiszen minden sarkon petárda- és tűzijátékárus boltok jelentek meg. A város szép lassan kiürül, a lakoság száma becslések szerint kb. a szokásos harmadára apad, ahogy a vendégmunkások hazatérnek a családjukhoz.

Az idősebbeknek ez az év legjobban várt eseménye, de van egy csoport akinek inkább stressz, mint élmény: a fiatal lányok. Nekik a hazatérés ugyanis a családi inkvizíció elé járulást is jelenti – aggodalmaskodó apukák és főleg anyukák fogják a hazacipelt barátot / férjjelöltet mikroszkóppal vizsgálni. Ha pedig nem visznek magukkal férfiembert, akkor tör ki az igazi baj – hiszen minden aggodalom a lányon csapódik le.

Tudni kell ugyanis, hogy az a lány Kínában, aki 30 évesen még nincs férjnél, azt hivatalosan is “maradéknak” könyvelik el, akinek már esélye se lesz normális kapcsolatra az életben. Szexizumus, tradíció, nevezd aminek akarod – ez van. Mellesleg ha hozzávesszük, hogy itt az erősebb tabuk és tanulási kényszer miatt a kamaszkorral nem jár együtt a szexuális nyitás – tehát inkább 22-24 éves koruk körül kezdenek el randizgatni a fiatalok (nagyvárosok persze ismét más téma…) akkor egy egyszerű kivonás után láthatjuk, hogy nem sok idejük van válogatni. Válogatni és igényeket támasztani azt pedig tudnak, lásd még a hírhedt párválasztós műsorban lezajlottakat a tévében, ahol az igyekvő fiú megkérdezte a lányt, hogy örömmel ülne-e föl biciklijének csomagtartójára, mire a lány azt válaszolta, hogy inkább sírna egy BMW-ben, minthogy boldog legyen egy biciklin…

Na mindegy, most nem ez a téma. Tehát a lányok (is) hazamennek, és akik épp nem kívánnak az inkvizíció előtt szenvedni azok bérelnek maguknak egy barátot!

A jelenség otthon sem ismeretlen, bár ott inkább társas események esetén van rá igény. Itt kicsit más a helyzet, a célcsoport kifejezetten a hölgy családja. Tele van hirdetésekkel a taobao és az egyetemi fórumok, lényegében arról van szó, hogy adott összegért egy fiú eljátssza, hogy a lány barátja, és vállalja a család előtti megjelenést. Természetesen ügynökségek is vannak a célra, ahol katalógusokból választható ki a célszemély.

A szolgáltatás ára változó, az alapvető, hogy az úti- és egyéb költségeket meg kell fizetni, de erre még rájön egy 200-2000Y közötti napidíj (kvalitásoktól függően), valamint sok esetben egyes programokon a részvétel csak extra díj fejében vehető igénybe, pl:

  • bevásárlási felár, óránként vagy napi bontásban, 15Y/óra
  • moziba járási felár 10Y/film (horrorfilmre dupla ár)
  • karaoke felár

Vagy éppen az italozási felár, hiszen a családi látogatáskor előkerülnek a rettenetes kínai alkoholos italok és a férfiaknak innia kell – ha nem teszik, oda a megítélésük és hiába az egész hacacáré. Itt jellemzően elfogyasztott alkoholtartalom alapján történik a számlázás. Egy üveg sör elfogyasztásáért például 20Y körüli extra összeget kell fizetni a kemény szolgáltatói munkát adó férfiúnak.

Hogy a fiúk miért vállalják? A többség a pénzért, hiszen pár napnyi elfoglaltsággal megkereshetik közel egy havi fizetésüket. De van olyan is, aki tapasztalatot szeretne gyűjteni a későbbi randevúkhoz, valódi családlátogatásokhoz.

Aztán persze elmúlik az ünnep, a lányok visszamennek a nagyvárosba dolgozni, és pár héttel/hónappal később szomorúan közlik levélben a családdal, hogy szakítottak párjukkal.

A legritkább esetben lesz azonban a szolgáltatásból igazi szerelem – azok a lányok, akik megengedhetik maguknak ezt az elég borsos szolgáltatást, tipikusan az igényesebb kategóriából kerülnek ki, ígyegyéb körülmények közül jellemzően szóba sem állnak rangon aluli, rosszul kereső férfiúkkal.

Vonatjegy vásárlás Kínában

zaqrack Posted in Kínáról, Utazás,Tags: , , ,
13

Ismeretterjesztő bejegyzés következik. Minden kétséget kizáróan Kínában vonattal közlekedni a legjobb, ha nem akarsz repülni, vagy olcsóbban szeretnéd megúszni az utat, esetleg csak néznéd a tájat. Egy rövid gyorstalpalót szeretnék adni a jegyvásárlás mikéntjéről – bár a téma jól dokumentált egyrészt úgy érzem a blog nem lehet teljes e téma körüljárása nélkül, másrészt magyarul nem sokat találni róla.

Fontos, hogy ne úgy tervezz, hogy “kimegyek az állomásra és veszek jegyet”. Népszerű vagy zsúfolt útvonalakra célszerű legalább három nappal az utazás előtt megvenni a jegyet – de ünnepek alatt inkább 1-2 hétre előre kell tervezni. Rövidebb távokra, pl Shanghai-Nanjing ez persze nem vonatkozik, de azért itt is érdemes legalább egy nappal korábban jegyet venni, ha nem akarsz 1-2 órát várni a pályaudvaron az indulásra.

Érdemes felkészülni és ismerni mit szeretnél és milyen vonatra veszel jegyet, mert az eredmény lehet ilyen is:

és ilyen is:

Olvass tovább!

More »

Megkésett felfedezések

zaqrack Posted in Felfedezés, Hétköznapok,Tags: , , ,
5

Szép lassan közeledik a két éves kiköltözési évfordulónk, de még mindig bőven vannak dolgok, amiket nem fedeztünk fel. Ennek az oka csak részben az időhiány, sajnos az ember hajlamos belesüppedni a kényelmes bevált rutinjaiba és emiatt nem ismer meg más új, sokszor érdekesebb vagy jobb dolgokat. Szerencsére a múlt hétvégén két ellenkező példa is akadt.

More »

Barni ovis karácsonyi ajándéka

Panda Posted in Család,Tags: , , , ,
3

Elnézést mindenkitől, hogy ennyire megkésett ez a poszt, de az átállás, aztán a gyerkőcök betegeskedése miatt nem értem rá posztot írni. Szerencsére jobban vannak már, így most erre is van kapacitás.

Barni nagyon várta már, hogy újra mehessen oviba. Jól is sikerült az első nap, nagyon élvezte és hazafele közölte, hogy inkább menjünk vissza. 😀

Otthon kibontottuk a karácsonyi ajándékát, ami már az oviban várta reggel is. Sok minden volt benne, például csoki, gumicukor (erről azt se tudta micsoda, így szépen el is pakoltam, nem kell az nekünk! ), mozaikos ragasztós kép (ennek az a lényege, hogy különböző színü kis kockáid vannak amiknek az egyik oldala ragacsos. Ehhez van egy kép, amin a kockák fehérek és szám jelzi, milyen színt kell odaragasztanod. Volt is nagy ragacsolás délután, aztán a kész müvet kitettük Apa dolgozóasztalára. )

IMG_1056

Valamint az ajándék része volt még két mesekönyv (kínai és angol szöveggel) és egy naptár. Utóbbi volt a legklasszabb szerintem, ugyanis minden gyereknek az ovi összes csoportjából benne van a fényképe azon a napon, amelyiken született. És nem csak a gyerekeké, hanem az óvónénik, óvóbácsik, ayik és portások képei is, a másik oldalon pedig gyerkőcök rajzai és munkái. Ilyen ni:

IMG_1057

More »

Bingtang hulu – 冰糖葫芦

Panda Posted in Nyeled vagy mered?,Tags: , , ,
2

Pekingi / észak-kínai nevezetes édességféle, szó szerint fordításban “jégcukros lopótök”. A jég-cukor érthető, a lopótök kevésbé, mert tradicionálisan galagonyából készül . Barninak már régóta be volt ígérve a dolog, mert az egyik kínai képeskönyvében van, és nagyon tetszett neki. Esetenként -főleg parkok környékén- Shanghaiban is kapni, de az eredeti lelőhelyén akartuk kipróbálni.  Tradicionálisan galagonya nyárson, cukormázzal, de Barni az eperért eped, így epreset vettünk, bár volt mindenféle gyümölcs, kiwi, ananász, mangó, stb. is. Mi is most tudtuk meg, hogy a hagyományos az galagonyából van (almának tűnt) és így már bánjuk, hogy nem olyat vettünk.

Hát semmi extra ez se. Nem mondom, finom volt, de nem egy különleges édesség. A nagy részét mondjuk én ettem, mert szerettem volna, ha Barni alszik éjszaka, nem pedig randalírozik a sok cukor miatt. A maradékot eltettük neki a hütöbe, amiről aztán reggelre leolvadt a cukor. 😀

így néz ki:

 

IMG_1245

és így nyammog rajta Barni – illetve nagyrészt szopogatta a cukrot inkább:

IMG_1248

 

Bébi skorpió

Panda Posted in Nyeled vagy mered?,Tags: , , ,
5

Amikor ideköltöztünk, elhatároztam, hogy mindent legalább megkóstolok amit elém tesznek, ami meg érdekel is, azt meg pláne. Ilyenek a gyümölcsök, mivel szinte kivétel nélkül, minden gyümölcsöt szeretek, ugyanakkor megnőtt a kísérletezési kedvem más “ételféleségek” iránt is. A bogarak azért tartoznak ebbe a kíváncsi vagyok milyen? csoportba, mert előbb-utóbb sajna szembe kell nézni vele, hogy lassan nem lesz annyi husi, hogy eltartsa ezt a sok embert és már ma elkezdtek bogárhússal kísérletezni, hogy például ehető húspogácsát készítsenek belőle, stb.

Nem is tudom már melyik kutató mondta, hogy “luxus, hogy nem eszünk rovarokat” és alapvetően teljesen igaza van, kitűnő fehérjeforrás, könnyen tenyészthető és kicsit rendbeszednénk a táplálékláncot is, ha ebből a végéből is fogyasztanánk. Persze helye válogatja, Ázisa és Afrika egyes részein rendszeresen -ha nem is napi szinten- terítékre kerül némi rovar. Európában és Amerikában inkább a feldolgozott, húspépként felhasznált módoozatával találkozhatunk majd szerintem nem is olyan sokára. 

Persze ezt valószínü nem fogom megélni, így nekem még jut az állati husikból…

Ahogy Pekingben az ízek utcáján sétáltunk (Pekingi kacsa elfogyasztása után), és nézegettem a finomságoktól roskadozó pultokat, egy két dolgon megakadt azért a szemem, kezdtem picit elbátortalanodni… Minden volt: pacal főzve levesbe, xiaolongbao, jiaozi, bingtang hulu, nyárson különböző dolgok:gyümölcsök,  rák, csirke különböző részei, birka, tintahal, madárpók!, bikahere!!! (nagyon ajánlgatták), selyemhernyó báb, és skorpió különböző méretben. Furcsa mód a szöcskére vagy sáskára lettem volna kíváncsi, de mivel az nem volt, ezért a bébi (vagy legalábbis kisebb) skorpióra esett a választásom.

More »