Andinak is volt ma hosszabb szünet után ismét kínai órája, és ha minden igaz végre-valahára lassan én is újra elkezdek órákat venni, de most nem rólunk lesz szó, hanem Barnabásról.

Aki követi az eseményeket, tudja, hogy Barni egyszótagos szavakkal kommunikál és most hosszabb ideje leragadt ezen a szinten – én a kínai környezetet és nyelvet teszem ezért felelőssé. 🙂 Persze nincs ezzel semmi baj!

Kivétel egyedül azok a szavak, amik két ugyanolyan, vagy közel ugyanolyan szótagból állnak, amit Barni átalakít: mama, papa, bibi, kuku, stb.

Azonban pár napja egy képeskönyv nézegetése közben megtörtént az áttörés!

Nézegetjük a képet, rajta egy mogyoró: Kérdem Barnitól mi ez?

“Móóóó!”

Ezzel rendben is volnánk. Mellette a képen egy dió. Kérdem Barnit, rá is vágja, hogy:

“Dí!”...

…majd pedig némi gondolkodás után hozzáteszi:

“óóó!”

Hoppá! Aztán kicsit gyakoroltuk, és tök jól ment, hogy:

“Dí…óóó!!”

Még van egy jó fél másodperc szünet a két szótag között, de akkor is!

Ma pedig fürdés közben ahogy tologatta a hajót, sikerült rávennem, hogy ne “Haaaa” legyen, hanem – kitalálhatjátok:

“Haa..óóó!”

Bizony ám! Még egy egészen szolidan hallható j betű is volt az ó előtt a sokadik próbálkozás alkalmával!

Ám a sztorinak még nincs vége… Ha már a fürdőszoba témakörében jártunk, kicsit még körülnéztünk… és mit találtunk?

“Duuu… óóó!”

Azaz dugó! Barnabást természetesen nagyon megdícsértem eme hatalmas -és nagyon okos- felfedezés miatt, ezen felbuzdulva rámutatott a zuhanyra, és azt mondta:

“Zuu…óóó!”

Na, erről ennyit. Logikában erős a kölök. 🙂