A szokásos -immár kétheti- rutin Ricsinézésre mentünk ma reggel a kórházba. Ahányszor megyünk van ultrahang, szerintem ha legalább 10x nem volt, egyszer sem.

Ricsivel minden rendben, de ha már ott voltunk, impulzusszerűen beugrottunk Barnival a gyerekdokihoz egy negyedórás konzultációra + szimpátiatesztre (mindezt 35000Ft-ért, haha, jó, hogy a biztosító fizeti…). A doki egy idősebb indiai nő, és szimpatikus volt, bár Barni egyelőre a sírás + apáhozbújás szinten áll meg – de a magasságmérő zsiráf azért tetszett neki.  Kikértük a véleményét a Hepatitis oltásról – mi megkaptuk még otthon de Barni kapott épp elég más oltást, így kimaradt. Ő is támogatta, hogy adjuk be, így azon nyomban kértük is.

Három kör lesz, egyen már túlestünk. A folyamat kicsit más mint otthon, az orvos ott sincs, ellenben volt három nővérke  is 🙂 Barni nem ült, hanem feküdt, egy fogta a lábát – Anya a fejét simogatta, ketten pedig a két oltást (Hepatitis A / Hepatitis B) adták a  két lábba – egyszerre! Okos, így nem kell kétszer átesnia  tortúrán. Pár másodperc alatt meg is volt az egész, és Barni kapott egy nyalókát (ami annyira nem jött be), és két macis sebtapaszt a bibire, amire azóta is nagyon büszke:

Még két kör lesz, legközelebb egy hónap múlva, aztán meg fél év múlva. 18 éves korig minden oltást áll a biztosító feltétel nélkül (a konzultációs díj egy dolog, azt egyből rakhattuk az orvosi kártyára, az oltás külön van még ezen felül…), de a kórház az oltásra nem vállal közvetlen számlázást, így a 2 perces oltásra jut nekem vagy 30 perc papírmunka és adminisztráció a költségvisszaigényléssel. Ennyi baj legyen, lényeg, hogy Barni hamar túl van rajta.