Ma csak nyolc órát dolgoztam, úgyhogy íme a bejgért húsvéti bejegyzés! 🙂 

Tehát a délelőtti tojásfestés és csokikeresés után Barnival locsolni indultunk. Azaz hogy ő locsolt, én meg kísértem. Anya már előre bemagoltatta vele a zölderdőben… kezdetű klasszikust. Kér helyre indultunk: Judithoz, Lizához és Milushoz, illetve Verához és Laurához. Az apró probléma annyi mindössze, hogy a város (na jó, belváros) két ellentétes végén laknak 🙂 Sebaj, jól megterveztem az útvonalat. Barni meg amúgy is szeret buszozni-metrózni.

Vidáman indultunk útnak fél négy körül az anyától-nagyitól már bezsákmányolt szajréval és úti eleséggel:

Nagy mázlink volt, az első busz rögtön egyből jött (meg aznap szinte minden jármű…) Cirka negyven perc buszozás és tizenakárhány megálló után megérketztünk Juditék közelébe. Itt még nem jár metró. Már csak két saroknyit kellett gyalogolni, nos, az csak egy kilométer 🙂 Motivációként Barni az üzletközpont előtt kapásból begyűjtött egy lufit:

Később pedig virágokkal fotózkodtunk (Barni kérte).

Illetve egy nagy követ is arrébb toltunk, mert az izgalmas.

Végül csak megérkeztünk, és szépen el is lett mondva a vers mindhárom lánynak egyenként.

A jutalom sem maradt el.

Innen busszal mentünk tovább a metróhoz – persze néhány újabb bot és kő begyűjtése után. Az ünnepre való tekintettel Barni kapott csokit.

10 perc busz és 16 metrómegálló után már meg is érkeztünk a Zhongshan parkhoz. Szerencsére Veráék egyből a megálló mellett laknak. Barni tisztességesen meglocsolta a lányok… nos, fülét.

Itt is igazán kedvére való finomságot kapott jutalmul. Volt tojás, amit persze utólag megettünk:

Valamint volt eper. Barni kérdés maga elé húzta az epres tálat és nagyban falatozni kezdett. Azért pár szem jutott másnak is.

Utána még egy jó órát játszott Laurával és Áronnal, majd mivel már este hét is elmúlt, hazaindultunk. A metrón majdnem elaludt, de költöttünk gyorsan egy verset, és ez segített hazajutni ébren:

Zöld metróval jártam
Álmos Barnit láttam
El akart aludni
De még kell pancsolni!

Szóval jót locsolkodtunk itt a messzeségben, ahol senki nem csinál hasonlót 🙂 Altatni azért nem kellett a fiút este 🙂