Történt nemrég, hogy egyik reggel borzalmas hátfájásra ébredtem. Gondolom rossz pozíciót vettem fel alvás közben és egy ideg, vagy valami becsípődött, meghúzódott, vagy tudom is én.
Ilyenkor nagyon jól jön egy füthető szőnyeg, így mát az egész délutánt a szőnyegen hanyatt fekve, sorozatbambulással töltöttem, időnként pedig nyögdécseltem és jajgattam picit , nehogy Peti nyugodtan tudjon dolgozni mellettem. 😀
Délután aztán rá kellett jönnöm, hogy a hajmosás is igen aktuális lenne, de este ha már a fiúk lefeküdtek nem szeretek hajszárítózni, a kádba hajolni pedig jelenleg nem tudok. Gondoltam majd elmegyek az egyik közeli fodrászatba, és megmosatom a hajam, úgyis egy kis hát/nyakmasszázst is kap még mellé általában az ember, az nem árthat.
Így is tettem, ellátogattam hát a már jól bevált Wenfeng üzletbe, ahol csodák csodája, de egy fiú értette az angol szót. A biztonság kedvéért odahozta azért az angol árlistát is. Kérem, 30yuanért megmasszírozták a fejem, a nyakam, a hátam felső részét, megmosták a hajam, és szépen megszárították!
Kaptam folpackkal lefedett és szívószállal átlukasztott teát (mekkora ötlet!), a fodrászfiú pedig normálisan megszárította a hajam és már mentem is.
Búcsúzásképp elkértem a kis tükör előtt álló névjegykátya stócból egyet, hogy legközelebb ha netán vágatni mennék, már legyen egy fix ember, akihez szívesen megyek, mert érti amit mondok. Na nem csevegtünk el semmiről se, de kb. annyit beszélt angolul, mint én kínaiul, és az már nagy szó. A névjegykártya mókás, de kedves, íme a fodrászom:
