(új rekord sajnos, az alábbiak a publikálás előtt három hónappal történtek… egyszer majdcsak utolérjük magunkat! 🙂 

Tudom, már többször jártunk Suzhouban, de most voltak olyan helyek ahol még nem jártunk azelőtt a városon belül, pedig híresek.

Egynaposnak terveztük a kirándulást, így a reggel 7:20-kor induló lakóparki buszon már fent csücsültünk, sőt még előtte is volt egy kis időnk játszani az utcán.

A vonatút 40perc, 100km kb (a metrózás több :)). Hamar ott voltunk. Érkezés után kerestünk gyorsan egy buszt ami elvisz Pan Men-be. Ez egy jó nagy kert pagodával, tavacskával és sok egyéb érdekességgel.

A pagodába sajnos nem lehetett felmenni, ráadásul az eső is esett, hol erősebben, hol gyengébben.

Szerencsére nagyrészt körbevezetett egy fedett folyósó a kerten, így nem igazán áztunk el. A kert középpontjában egy nagy tó állt, körülötte kis sziklakertek, épületek, hidak. Tényleg nagyon szép volt, nem is értem, hogy maradhatott ki eddig. 🙂

Az egyik melléképületben 6yuanért egy óriási harangot lehetett megkongatni, nagyon jól szólt, Barnival ketten kongattunk, aztán Petivel is Barni, végül Csimiék.

Volt egy klassz vízesés is, itt bemehetett az ember a vízesés mögé, a barlangba, de annyian voltak, hogy ezt kihagytuk. Később valamiféle várfalra kapaszkodtunk fel, ahonnan körbenézve láthattuk az egész várost. Innen egy másik kertrészbe vezetett az út, itt sárga zászlókkal volt teletűzdelve minden és sárga lampionok lógtak mindenütt.

Találtunk egy régi képet is, ahol a babahordozást is megörökítették. A kertből egy nagy kapun vezetett kifelé az út, ahol egy jó nagy hidat találtunk. Néztük picit a hajókat, a gyerekek játszottak, Ricsi sikeresen beleült egy pocsolyába is… Persze nem volt nálunk pótruha, de viszonylag rövid időn belül megszárogattuk, így nem volt gond. Továbbindultunk, mert már éhesek voltunk.

Peti beharangozta az éttermet ahová mentünk, hogy mennyire jó, mivel már járt ott korábban egy céges ebéden. Nagyon kíváncsi voltam. 🙂 Nem is volt amúgy rossz végül, bár én nem voltam elájulva tőle.

Ebéd után a főutca forgatagában sétáltunk és nézegettük a soksok szépséget, jó drágán. 🙂

Aztán kitaláltuk, hogy megkeressük a selyempiacot, de persze nem találtuk meg, helyette izgalmas kis szélvihar kerekedett, egy óriás felfújhatós kacsát és egy komplett ugrálóvárat is magával sodort, így behúzódtunk az egyik közeli plázába.

Miután kicsit alábbhagyott a szélerősség, elindultunk, hogy egyik kedvenc itteni kertünket, a Culivation Garden-t, azaz a termékenység kertjét megnézzük.

Ricsi időközben elaludt, Barni pedig boldogan ugrabugrált és mászott fel a sziklákra. Körbejártuk, megcsodáltuk a kertet. Csimiéknek is nagyon tetszett.

Későre járt már, indulni kellett vissza a vonathoz. A metrózás a pályaudvarról már nem esett olyan jól, de azért kibírtuk. Otthon aztán bedőltünk az ágyba.