Posts Tagged ‘pára’

Küzdelem a penésszel

zaqrack Posted in Hétköznapok,Tags: , ,
1

Közismert tény, hogy Shanghaiban nagyon párás a levegő. Tényleg az. Nem ritka a 80% körüli páratartalom – emiatt nyáron sokkal melegebbnek, télen sokkal hidegebbnek érezni a levegőt a szokásosnál. A nyárra szoktak panaszkodni, pedig szerintem a tél sokkal rosszabb. Hiába van 5-10 fok, a magas pára miatt a hideg csontig hatol és folyamatosan vacogsz… nem jó. Persze egy speciális aláöltözet segít a dolgon, mióta tavaly télen beszereztünk ilyeneket, azóta nem akkora a probléma.

A párával ugyanakkor jár más probléma is, nem is egy. Vannak olyan apró dolgok, amikre az ember nem is gondolna: például ha kinn hagyunk egy csomag bontott ropogós kekszet az asztalon este, másnap reggelre puha massza lesz a kekszből, ropogósságnak nyoma sincs. Vagy hogy a nyomtatóba berakott papírlapok a nedvességtől összeragadnak és a behúzógörgő egyszerre 3-4 lapot húz be. Persze előny is van, például érezhetően sokkal puhább és finomabb a bőrünk.

Na de ott van a leggonoszabb dolog, a penész. Egyszerűen kikerülhetetlen. Lakásbérlésnél nagyon fontos szempont megnézni, mennyire hajalmos penészedésre az ingatlan – mert egy rossz tulajdonságú lakásnál nem nagyon tudsz mit tenni. Sajnos a kiínai építészeti stílus (nem hosszú egyenes falak határolják az épületeket, hanem tagolt rövidebb szakaszok lépcsősen) nem éppen válik a helyzet előnyére, mert sok a levegővel határos felület, illetve ugye az építési minősés és a felhasznált anyagok se a legjobbak.

More »

Itt a nyár – és mi vele jár

zaqrack Posted in Shanghairól,Tags: , , ,
2

Viliék hazarepültek kedden – szerda este pedig megjött helyettük a nyár.

A nappali hőmérséklet 30 fok fölé lőtte magát, éjjelnte meg nincs hidegebb, mint 25 fok. A páratartalom az egekben, az ég pedig leszállt hozzánk – fehér pára burkol mindent. Én egyelőre egész jól viselem, csak a nap ne süssön ki. Azért egy váltópóló állandó jelleggel bekerült a táskámba. A legfurcsább persze az, amikor vihar van – ez itt általában ugyanis meleget hoz.

A meleggel kapcsolatban pedig előkerültek a nyárhoz köthető dolgok:

  •  az 50-es férfiak hasa előbukkant az atlétatrikók alól.
  • A nőknél kötelező kellék lett a napernyő
  • A légkondikat a buszokon, metrókon, áruházakban, irodákban beállították a szokásos nyári 15 fokra. Brrr.
  • A külföldiek elmenekültek a városból haza, alig maradt egy pár mutatóba
  • És persze a bogarak is megjöttek

Már hetekkel korábban szokásos kínai vehemenciával kezdtek rovarirtózni minden növényt az utcákban, a kertekben, mindenhol. Ezt úgy kell elképzelni, hogy nagy tartályokból permetezőcsövekkel szórnak valami büdös folyadékot. Nem tűnik túl egészségesnek. Ennek eredményeként – szerintem – ami bogár maradt, az mind elindult az épületek felé.

  • A liftben fél tucat szúnyog repked éjjel-nappal
  • A nappaliba tegnap egy termetes éjjelilepke keveredett be – Andi körbe is sikoltozta a lakást amíg elhárítottam a “veszélyt”.
  • Ma pedig egyelőre a rekord: Barnival pisilés utáni kézmosás közben döbbenten néztük, ahogy egy jó 5-6 centi hoszú és fél centi vastag élénkpiros százlábú próbál kimászni a lefolyóból a mosdókagylóba. A víz erejével eltávolítottuk. Hogy hogy került fel a 11. emeletre a csatornában, azt meg nem mondom.

Szóval egyelőre így állunk. Szigorú szúnyogháló-használatot vezettünk be minden nyílászáróra. Aztán már csak pár hét és jönnek a kabócák. Amíg csak zajonganak, az megszokható, a nehezebb eset amikor néha feltévednek az erkélyre (engem nem zavar, Barni eljátszik velük, Ricsi szerintem bátran megeszi, ellenben Andi nem annyira tolerálja közeledésüket), illetve amikor a szezonjuk végeztével bármikor a fejedre eshet a fáról egy-egy haldokló 6-7 centi példány.

Hát igen, a szubtrópusi klíma szépségei… 🙂

 

 

 

Némber one

Panda Posted in Gondolatok, Hétköznapok, Shanghairól,Tags: , ,
4

Csak rövid helyzetjelentés lesz ez, egyrészt, hogy tudjátok, és picit jobban átérezzétek milyen az itteni időjárás, másrészt hogy a következő látogatók felkészülhessenek, harmadrészt hogy hencegjek milyen belevaló csajszi vagyok. 😛

Ma reggel felkeltünk, és együtt elbuszoztunk régi szállásunkra, a Salvo Hotelbe. Peti dolgozni ment Tamással, én meg Barnus pedig Mónit, a feleségét kalauzoltuk a nevezetesebb részeken. Nagyon klassz egy jó térképolvasó tulajdonsággal ellátott személlyel nekivágni. Aki ismer, tudja hogy nem tájékozódom jól. Sőt! 🙂 Na de erről máskor. Lényeg, hogy egész nap meleg volt, egyből vízréteg képződik az ember testén.

Késő délután volt egy kis zuhé, miután én boldogan szaladtam le futni, hogy milyen jó, esőben futhatok. Na ebből az lett, hogy lementem és megcsapott a pára. Azt gondoltam, hogy ha most lefutom a köröm, nyerő vagyok, de nem biztos hogy menni fog… Aztán szép lassan hozzászokott a tüdőm, pedig az elején még a légzés se volt kellemes. Aztán a lakóparkhoz érve a az a szám szólalt meg a lejátszómba, ami ennek a kis rövid posztnak a címe. így érzem most magam.

ui: Robi, Kai! Készüljetek a melegre, meg főleg a párára. Megnéztem a mai páratartalmat. 85%ot ír egész napra. Szerintem most  az eső után ez ugrott egy 10est. 😀