Barni szülinapja ugye hétfőn lesz, de pont Hongkongban leszünk. Eleinte úgy gondoltuk, majd akkor kapja meg az ajándékát, mikor hazajöttünk. Jobban végiggondolva azonban ez nem tűnt olyan jó ötletnek, mert szerda már eleve 2 nappal a szülinapja után van, késő este érünk haza, így aznap már nem sok értelme lenne odaadni – másnap meg reggel megyek dolgozni.

Így aztán végül átgondoltuk a dolgot és inkább odaadtuk neki a fő ajándékot ma, az utazás előtti napon. Hogy mi az ajándék? Egy babakonyha 🙂 Egyrészt ugye imád főzni pici baba kora óta, másrészt biztonsági okokból is hasznos, mert a kis kópé egyre újabb módszereket talál fel az igazi konyha meghódítására, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja:

A siker természetesen nem maradt el, egész délután nem lehetett kirobbantani Barnit a konyha mellől, nagyon élvezte – és amúgy tényleg nagyon cuki a konyha.

Este viszonylag korán leraktuk aludni, mert holnap korán kelünk, megyünk a repülőtérre. Barni jó baba módjára lefeküdt, azonban egy órával később fura hangokat hallottunk a szobájából – rövid de halk kiáltásokat.

Szép lassan belopództukn a szobájába, hátha bekakilt vagy valamik gond volt… Barni bent feküdt mozdulatlanul az ágyában. Közelebb lopakodtunk…  a szemei nyitva voltak! Mikor odaértünk az ágyhoz, hirtelen felpattant és azt mondta: “Fő! Fő! Fő!” Azaz: “főzni szeretnék! (akarok!!!)”

És mivel végülis előszülinapja van, így kapott lehetőséget negyed óra éjjeli főzésre. 🙂 Most viszont itt az alvás ideje ismét – ti viszont kaptok pár képet a szakácsmesterről az új konyhájában:

Update:

Én azt hittem, tök nehéz lesz majd felkelteni Barnit reggel az utazáshoz (8 körül szokott mostanában kelni). A szokásos csapnivaló utazás előtti éjszaka után (sose tudok ilyenkor aludni) kieste valahogy az ágyból 5:45-kor. Barnabás 3 perccel később kukorékolt a szobájából, majd amint benyitottunk mér ment is a szöveg: “Fő! Fő! Fő!” 🙂