Na, akkor ha már panasz van, hogy nem írunk, megosztanám rövid tapasztalatomat a nagyközönséggel.

Már egy hete megbeszéltem Julcsi barátnőmmel, hogy átmegyek hozzájuk Barnussal ma reggel, sütünk sütit, meg pogácsát, és csacsogunk picit. Elvileg 9-re mentünk volna, de persze nem volt szívem Barnit felébreszetni, így 8:45 körül voltunk lenn a ház előtt. Tudtam hogy veszett ügy, és biztos nem fogunk odaérni időben, ugyanis a 9óra, és környéke az az időpont, mikor az emberek munkába indulnak, ezért gyakorlatilag lehetetlen taxit fogni.

Persze a lehetetlent is megpróbáljuk, így sétálgatunk, és nézelődök. Taxivadászat van. Na persze hogy csak piros, vagy bordó taxi van szabad, de annyira nem sietünk, hogy leintsek egyet is. (A piros és bordó taxik tiltólistások. Borzalmas vezetők, büdös cigifüstös utasterek, és a legtöbb azt se tudja merre kell menni… Persze van kivétel. Itt vannak a legtapasztaltabb, és legjobb taxisok is, de hogy ezt kifogd… na nem is mondok semmit.)

Vadászat közben beszédbe elegyedek egy japán hölggyel, segít. Végül egy sárga taxi utunkba téved. Az utcát, ahova megyünk, nem ismeri, de legalább a keresztutca megvan neki. Jó, induljunk.

Megvan a keresztutca. Mindenáron egy merőleges utcába akar bemenni, hiába mondom neki, hogy az nem az, nem érdekli, csak keresgél. A RuShan Road, és a YuShan Road között 1 betű ugyan a különbség, de mi az nekem, jó lesz a YuShan, mert tovább már nincs is keresztutca, mi több, az az út se folytatódik, ahol épp megyünk, hiába magyarázom, hogy menjen tovább nyugodtan, mert már voltam ott, és tudom hogy tovább kell menni. Nem érti. Kezdek ideges lenni, Barnabáson látom az autóút okozta hányáshoz közelítő jeleit.

Bemegy azért mégegyszer a YuShan Road-on, hiába mondom neki bármilyen nyelven, hogy nem ez az utca az. Megtalálja a házszámot, én meg nézek rá, hogy hiába, mert nem ez az!!!! Felhívja a központot, odaadja a telefont. Elmondom angolul, és kínaiul is mit szeretnék, vicces mód a hölgy a vonal túlsó felén az angolomra is többnyire kínaiul válaszol, most már leginkább kiszállnék a taxiból.

Emberünk leteszi a telefont, kérdezem hogy tudja-e merre kell menni? Válasz sehol. Elindul, de még mindig nem érzem hogy tudná hová megy, a taxióra meg csak kúszik felfelé.

Természetesen továbbra is a Yushan Road-on szeretne befordulni, úgyhogy itt telt be a pohár, mondom neki hogy álljon meg. Nem áll meg, és még az ablakot is felhúzza. Mondom angolul megint, kínaiul megint. Mint aki süket. Na itt pattant el valami mert elkezdtem magyarul kiabálni vele, és akkor nagy nehezen megállt, és kiszállhattunk.

Alapvetően nem okozott lelki sebeket ez a ma reggeli út, de ennek ellenére soha többé nem ülök be olyan taxiba, aminek a sofőrje nem tudja hogy hova szeretnék menni.

Julcsinál aztán jót főzőcskéztünk, megnyugodtunk, aztán hazajöttünk ebédelni, és pihenni.