Tegnap megérkezett Anyu. Kimentünk elé a maglev állomáshoz. Barni először kicsit meg volt illetődve, de aztán hamar oldódott, és este már kihasználta a Nagyit, aki vagy 5 mesét olvasott neki. 🙂

Tegnapelőtt egyébként Barnabás rájött, hogy ki lehet nyitni a szobaajtót ha felébredt, így nekünk még az ébresztőórát se kell beállítani. Reggelente halljuk ahogy kattan a kilincs, kicsapódik az ajtó, és dobognak a pici lábak a folyósón, egyenesen a hálóba. Aztán fel az ágyba, nehogy már mi aludjunk, ha ő felébredt. 🙂

így történt ez ma reggel is. A Nagyi, mivel éjszaka volt egy kis alváskimaradása, fel sem ébredt egyből a kis szaladó ébresztőórára. 🙂

Megreggeliztünk, és elindultunk a folyópartra. Busszal mentünk, de vittük a motort Barninak. Mivel a folyónak ennek az oldala elég kihalt és nincs sok ember, ezért nyugodtan elereszthettük a motoros banditát a terepen. Mára megérkezett a lehülés, hosszúnadrágos, pólós/pulcsis, szeles idő volt, de a napnak persze volt ereje, meg is kapott picit.

Barni a lejtőkön gurult lefelé, aztán tovább a kihalt parton a következő lejtőig. Persze felfelé toljam én, lefele meg majd gurul ő! 🙂 A szél annyira fújt, hogy lekapta a fejéről a sapkát, és úgy kellett szaladni utána. Aztán ez annyira megtetszett a kis gézengúznak, hogy lekapta a sapkáját, és eldobta, hadd fújja csak a szél, én meg hadd rohanjak utána! Mindenesetre anya benne volt a játékban. Úgy rötyögött, nevetett örömében. Nagyon tetszett neki a szél által repített sapka, és anya aki fut utána.

Bementünk kicsit a felhőkarcolók közé is fényképezkedni, meg a plázába, hátha van megköthető sapka. Persze a kínaiaknak már most hideg van (nappal 22-24, este 15-20 fok), és gyakorlatilag a téli kötött sapkákon kívül mást nem találtunk, így hazaindultunk. Erősen éhesek voltunk, otthon nem volt kész kaja,így az muszlim tésztás étterem felé indultunk, berendeltünk 2 adag tésztát, meg kis húsos batyukat, és irány haza. Itthon mindenki szundított egyet ebéd után, aztán lementünk sétálni meg motorozni az utcánkba. Barni már nagyon elfáradt a végére, de persze a motorozást itthon is folytatta volna.

Este skype-oltunk az otthoniakkal, közben pedig sült a fincsi pizza. Barni vagy 5 szeletet benyomott belőle, aztán a Nagyi elvitte fürdeni. Még át kellett élnie egy szörnyű hajmosást is. Már mikor benedvesítem a haját üvölt, aztán beleerősít mikor a samponnal bedörzsölöm. Nem is beszélve az öblítésről, amikor nem hajlandó hátrahajtani a fejét, ezért aztán rákényszerülök, hogy hanyatt fektessem a kádban, amit végképp nem bír elviselni, és minden erejével azon van hogy megforduljon, és felálljon. Cuki. Aztán mintha elvágták volna, felszáradnak a könnyek, és már csak a hajó létezik ami úszik a kádban. 🙂

A Nagyi ma is vagy 4 mesét elolvasott, aztán kivételesen nem kellett ágyba imádkozni Barnit, lefeküdt, és elaludt. 🙂