Külsőre ez is megnyerő, szép. Kíváncsivá teszi az embert, hogy mi lapulhat belül. Milyen íze van, sok magja van-e, stb.

Részemről teljes volt a csalódás, ugyanis nem erre számítottam. Egész mást kaptam, mint amit elképzeltem. A fejemben ennek a gyümölcsnek egyszerre kéne savanykásnak lennie, és édesnek. A lédús húsból kifolyó lé pedig végigcsorog az államon. Hát nem így lett.

Kettétörve a gyümölcsöt, olyan volt mintha balesetet okoztam volna. Belül vérvörös, a magok körül húzódó gyümölcshús pedig kicsiny állatok belső szerveire emlékeztető. De próba szerencse. Sok íze ennek sincs. Állagra jó, de nem finom. Úgy meg mi értelme. Hiába, nem lehet minden gyümölcs lédús mangó… Sajnos!

Egyébként a keserű dinnye néven futó csodának többféle verziója van. Van inkább uborkára emlékeztető rokona is. Legtöbbször még zölden fogyasztják mindegyik fajtát, köretként, vagy salátában.  Állítólag nagyon egészséges, és ha túlérik már nem annyira keserű. Én azért örülök hogy nem a kesrű uborkához hasonló volt, bár egyik se nyűgözött le eddig. 🙂