Barni megtanult számolni. Eddig is ismerte a számokat, de a számolás az más.

Ha jókedvében van, elszámol húszig: Egy, kettő, három… tizennyolc, tizenkilenc, tizentíz, húsz.

Kínaiul tizenkettőig. És kedvenc barátjának, Brunonak köszönhetően portugálul 3ig. 🙂 De leginkább kínaiul számol, és rendszeresen kihagyja a négyet.

Az Ayi kezdte el tanítgatni, még a liftben, ahol nincs negyedik emelet (ugye ott nem szerencsés lakni), ezért kimaradt.

A kínaiak nagyon babonások, általában nincs 4., 14. emelet, és a telefonszámoknál is próbálják kerülni a 4-est, mert ha más hangsúllyal ejtjük, jelenthet halált is, így aztán ez tiltólistás.

Valamiért mindig négy padlizsánt, négy jin almát, stb. akarok venni a piacon. Mindig Andi szól rám, hogy kérjek inkább hármat, vagy ötöt…

Ettől függetlenül gondolom ők is megtanulják, de valahogy Barninak kimaradt. Illetve tudja hogy a si az a 4-et jelenti, és ki is mondja, ha látja a számot, de mikor sorolja a számokat egymás után, olyankor kimarad. 12 fölé se megyünk – mert a házban sincs több emelet (illetve van 15, de nincs 13, nicns 14, így jobb is, hogy megáll tizenkettőnél.

Pedig az Ayi is próbálja javítani, meg én is, de hiába, Barni már csak ilyen “kínai” gyerek marad. 🙂