Történt a minap, hogy Peti a szülési szabadságát töltő munkatársnőjének emailezett, be tud-e csatlakozni valamelyik este egy konferenciahívásba munkaügyben?

A hölgy a következő sorokat írta:

Igen persze, nem gond, de meg kéne várni, míg hazajön a férje, mert a két hónapos kisfiával van otthon egyedül, mivel az anyósa, aki azért költözött hozzájuk, hogy segítsen neki, beteg lett, és visszament a városba, ahol lakik. Ezután a másik nagymama jött segíteni, de neki is vissza kellett mennie, mert a dédi beteg, és őt kell ápolni.

Így teljesen egyedülmaradt a babával napközben, aki nagyon érzékeny a zajokra, főleg a teherautók hangjára, de még a felettük lakó zongoraóráira is és folyton felriad, megijed tőlük, és sír. Ezen kívül, csak akkor tud aludni, ha fogja a kezét, vagy a lábát, és nagyon nehezen is alszik el. Ha pedig elalszik, a végtagjai sokszor hirtelen “ránganak” (gondolom a baba álmodik, mert Ricsi is szokott ilyet, de nem ébred rá fel), ez szerinte (ő úgy tudja, és lehet hogy tényleg így van) a kálciumhiány miatt lehet, vagy mert álmodik. (Bingó!)

Kérdése, Peti tud-e bármiféle tanácsot adni, hogy jobb legyen a helyzet, mert alig alszanak a férjével, mivel a baba csak akkor alszik el, ha ő fogja a kezét vagy a lábát, valamint ebédelni se ebédelt normálisan már hetek óta, mert ha leteszi a gyereket akár öt percre is, egyből sír.

Hát kérdem én, lükék ezek??? Én nem szeretnék a magas lóról beszélni, mert biztos nem én vagyok a világ legjobb anyukája, de ha egy kultúrában az a szokás, hogy egy hónapig szülés után ki se mozdulsz az ágyból, és nem kapsz semmiféle behatást a külvilágtól se te, se a babácskád, akkor mit vársz? Nem hiába költöznek oda a nagyszülők, mivel az anyák azt se tudják mit kéne csinálni egy csecsemővel, mert nem is hagyják őket önállóan gondolkozni, és hallgatni az ösztöneikre…

Szerencsétlen lány! Eddig ki volt szolgálva, megkapta a babát ha meg kellett etetni, aztán hirtelen minden a nyakába szakad, és azt se tudja mit csináljon. Nem csoda!

Javasoltunk neki pár módszert, ami nekünk bevált altatási mód, mivel el se tudom képzelni milyen lehet, ha nem tudsz pihenni, enni se rendesen, mert a bébi mellett folyton ott kell lenni, mert ezt szokta meg. Nem lesz könnyü dolga, ha tényleg elkezdni “visszanevelni”, hogy legalább megtanuljon egyedül elaludni, de az is lehet, neki se kezd, annyira horrorisztikusan kegyetlennek tűnik ez a nyugati nevelési módszer. Sírni hagyni a babát… hallatlan! 🙂

Mindenesetre sok sikert neki!