Épp, hogy “fellélegeztünk” múlt hét szombaton, most pénteken megint “megtámadtak” minket a vendégek. Persze mi ezt nem bánjuk, maximum a kedves olvasók, mert így ritkábban kapnak rólunk híreket. 🙂

A vasárnapi mezítlábas parkban járásnak/játszásnak a következménye egy kedden kissé köhécselő Barni. Még “jó”, hogy elmentünk aznap Baba-Mama klub-ba, és nagy szerencse, hogy nem fertőztünk meg senkit! Este Barni már nagyon csúnyán köhögött, másnap nem is ment oviba. Petivel meglátogatták a doktornénit, aki kimondta az ítéletet: Hörghurut! Klassz… Mársap mér láza is volt, azóta javulgat, bár néha még mindig köhög.

Barniról a másik hír nem új: hisztizik. Nem kicsit! Bármi, amit egyedül kérem, hogy csináljon, azt ő nem tudja, egyből pityereg, nyávog, mint egy kismacska. Majd a következő pillanatban, már fel is húzta egyedül a cipőjét, megtörölte a kezét, megmosta a fogát, le/felhúzta a nadrágját, stb… :)Nem könnyü, na! 🙂

Ricsinek hétfőn kibújt az első fogacskája. Az egész délutánt végigüvöltötte, szuper volt! Legalább nem éjszaka verte fel az alvó családját. 🙂 Már négykézlábra tolja magát, maga alá húzza a lábát és rugózik, majd egy nagyot lök magán, így jut előrébb. A hörghurutból jutott neki is, de nem vészes a dolog, kis köhögés és orrfolyás, napi orrszívózással. Láza nem volt!

Peti ebben a hónapban rengeteget dolgozott és egy kezemen meg tudom számolni, mikor feküdt le éjfél előtt. Holnaptól itt ünnep, így dolgoznia sem kell! 🙂 Amúgy ma őrült tüzijátékozás van, ha akarnánk se tudnánk nem észrevenni. Elmentünk még gyorsan bevásárolni, mert kedden itthagynak a gyerekekkel (mennek Moganshanra túrázni), és majd pánteken jönnek haza. Mindenki a parkban volt, őrólt nagy tömeg. Hazafele is fürtökben lógtak a csatorna hídján az emberek és bámulták a tüzijátékot.Azt hiszem pár napig csak a lakás környékén sétálunk. Túristás helyekre esélytelen úgy elmenni, hogy élvezhetőek legyenek a látnivalók. 🙂

Kérdeztem is Petit, hol voltunk mi tavaly ilyenkor? Egyszerüen ötletem sem volt. Aztán kis fejtörés után rájöttünk: HongKong-ban voltunk. Na igen, HongKong… 🙂

Ennyi lenne röviden a krónika. Én igyekezni fogok, és próbálok majd írni, mikor csak a gyerekek lesznek itt és esetleg aki ráér az végre skypeon is elcsípi a csemetéket. 🙂