Ugye volt a három jelöltünk, akikről még régebben írtunk. Na, végül egyik sem nyert helyet magának nálunk sem és a szomszédban sem, mert akit kiválasztottunk, ő elég hangos volt, no meg kissé talán túl közvetlen is, nem nagyon érdekelte, hogy nem értem mit mond/kérdez, ő csak mondta a magáét, mert mindig kicsit túlmagyarázott mindent. Végül Jane, a szomszéd, talált egy lányt szintén Sichuan tartományból (az előző Ayink, Xiao is innen jött és oda költözött vissza mikor elment tőlünk – amúgy nem ez a tipikus Ayilelőhely Shanghaiban, hanem a közeli Anhui tartomány).

Gondoltuk, kipróbáljuk milyen, aztán majd eldöntjük, hogy a “Hangos” Ayi, vagy a sichuani a befutó. Konkrétan egy óra kellett a döntéshez, mert szuper volt az új lány, na és nem beszélt sokat, ami a másikról nem mondható el. De gondoltuk, legyen még egy főző teszt, megkértük hogy főzzön valamit és az alapján döntsünk.

Bár gyakorlatilag eldöntöttük már az első találkozásnál, a főzős nap után végleg elhatároztuk -és ez az elhatározás napról napra egyre csak erősödik-, hogy nem engedjük elmenni ezt az Ayit. Későbbiekben Yue, ugyanis így hívják. 🙂

Yue karakterre hasonló Xiao-hoz, alacsony, kicsit kerekded, kedves arcú, ellenben fiatalabb, ha jól tudom még csak 38 éves.

Míg otthon voltunk, megbeszéltük vele, hogy nem kell minden nap jönnie, mert minek? Elmondtuk neki mit szeretnénk, ha megcsinálna mire visszajövünk, de azt nem határoztuk meg, hányszor kell jönnie egy héten.Közben Jane-el is levelezésben álltunk, és tudtuk, hogy Yue már dolgozik egy másik családnál, akiket otthagy az ünnepek után, de meglpetésként jött ezután a hír, hogy időközben bejelentkezett egy család akik most főállásban szeretnék felvenni az ünnepek után, így nem tudni biztosan, hogy tud-e jönni hozzánk. Ez a család prioritást élvez, mert korábban öt évet dolgozott náluk, mellette nőttek fel a gyerekek (most asszem 8-10 évesek), így nem szívesen hagyja ott őket (elmentek Kínából és most visszajöttek, kanadaiak ha jól tudom). Ugyan ez a család rugalmas, nem bánják ha napközben pár órára elmegy az Ayi, de ugye Jane-ékkel is osztoznunk kell rajta, hiszen ők találták és szintén nagyon meg vannak vele elégedve.

Végül abban maradtunk, hogy a kínai újév után csak másfél órára, de minden nap tud majd jönni, aztán meglátjuk ezt bírja-e. Jane-ékhez rögtön utánunk megy napi 2 órát. Így az Ayi napja a tervek szerint úgy fog kinézni, hogy:

8:00-11:00 kanadai család,
11:00-12:30 mi
12:30-14:30 Jane-ék
14:30-15:00 ebédszünet
15:00-19:00 kanadai család.

Sok, de kényelmes, mert a kanadaiak ugyabban a lakóparkban laknak mint mi, csak a kettes épületben, így gyakorlatilag csak egy épületnyit kell arrébbmennie, ráadásul ahova most jár, ott reggel 7-10 és délután 15-18 kérik hogy jöjjön, ami nem túl kényelmes – megértem.

Igazi sztár-Ayi amúgy, a múltkor elkaptam, hogy a földszinten az egyik lakó beszélget vele – biztos be akarta fűzni további munkára. Hát, mindent megteszünk hogy ezt elkerüljük, a kedvességünkön felül meg lesz fizetve rendesen és bónuszt is kap majd, már most újévkor. Meg ugye nálunk évi 4 hónapot nem kell ledolgozni, hiszen otthon leszünk, persze fizetés ekkor is jár, ez így szokás.

Jelenleg még napi két órát, 11-től délután 1-ig jön minden hétköznap, és mindig főz. De valami istenien!!! Ráadásul nem is ő vásárol, hanem új rendszer van –  mi bevásárolunk hétvégén (kivétel a hal, azt ő hozza), ő meg hét közben szépen feléli, megfőzi a kajákat nekünk. Volt, olyan nap is, mikor épp alig volt itthon valami, mégis szuper ebédet rittyentett a semmiből. 🙂 Még a csirkeszárnyat is jól csinálja, pedig én utálom! (ellenben Barninak most ez az egyetlen hús amit megeszik, az Ayi csirkeszárnya, de azt két pofára.

Kicsit tovább molyol a főzéssel, mint Xiao, kb. 1 óra kell neki a 3-4 fogáshoz, de ízben összehasonlíthatatlanul jobb. Mielőtt Ayi lett amúgy egy étteremben dolgozott, talán ez a titka. Nem, amúgy szerintem az a titka, hogy szeret és tud is főzni 🙂

Szóval szuper. Ráadásul Ricsi és Barni is szeretik (Ricsi konkrétan vigyorog mint a vadalma és nevetgél amint meglátja), nomeg baromi jól takarít- bár arra sok ideje nem marad, így inkább én csinálom. Egyszóval megvan a szuper Ayi, kérdés fogja-e bírni a tempót, és hát jól be is kell osztani, mert ha majd csak másfél órát jön egy nap, azalatt vagy főz, vagy takarít, vagy babázik, el kell döntenünk melyik nap mit akarunk. Meglátjuk.

Részemről boldog vagyok akkor is, ha csak főz! (Peti azt mondta: “Főzzön csak minden nap, majd én kitakarítok!” Szóval nekem alig lesz dolgom! 😀

Íme az eddigi heti menü ízelítőként: