Az utóbbi napokban nem történt túl sok említésre méltó, de nektek kell az információ, tehát írok pár sort – sok képpel kiegészítve! 🙂Gyönyörű napsütéses idő volt tegnap is, sétálgattunk a környéken, Barnival labdáztunk, csúszdáztunk a lakópark játszóterén. Csupa kis fekete hajú kínai lurkóval van tele a park, és ha külföldi gyereket látni, azt is Ayi-val (így hívják a kínai dadákat). A kínai gyerekek általában a nagyszüleikkel vannak (vagy szintén Ayi-val), ők vigyáznak rájuk míg apa és anya dolgozik. A kínai gyerekeket, nem tudom miért, de nem nevelik jómodorra, és általában a kislányok szelídebbek, de ebben is van kivétel, nem kevés. Ha csúcsidő van a játszótéren, Barnit nem merem felengedni a csúszdás mászókára, mert a többiek nem figyelnek rá. Konkrétan egymást is lerúgdalják a csúszdáról, és ritka mikor egyáltalán rájuk szólnak a szülők vagy nagyszüleik. Biztos azért van mert sokan vannak, és érvényesülni kell. Fene se tudja. Mindenesetre vigyázni kell velük. A minap sétálgattunk hazafele, mikor láttam egy fél pár gyerekcipőt az utcán. Kicsit tovább haladva lettem figyelmes egy kisfiúra, akit a nagyi tolt a babakocsiban, közben a kissrác próbálta leszedni a lábáról a cipőt. Igen, a másik párját láttam előtte a földön heverni. Szóltam hát, a nagyi hálálkodott pár sort, majd otthagyva a babakocsit a gyerekkel, elszáguldott. Én mentem volna tovább, de hát nyilván ottmaradtam figyelni a kisfiúra, ha a nagymamája otthagyja az utcán. 🙂 A cipő meglett, kiderült, hogy egy bácsi épp az útszéli bokorba próbálta behajítani, mikor a hölgy tetten érte, és leteremtette. Míg vártunk, egy ismeretlen nő jött oda, és kezdett foglalkozni a kisfiúval. Úgylátszik itt mindenki mindenki gyereke. 🙂

(Peti: és mindenki mindenki tesója. Barnabást is rendszeresen kicsi öcsi / kicsi bátyus, néha pedig kicsi hugi-ként mutatják be a csöppségeknek, de ez általános megfigyelés, hogy más gyerekére mindig testvérként hivatkoznak. Vagy az egy gyerek politika, vagy a nemzeti összetartás miatt, tudja a fene…)

A kínai babák hamarabb nőnek meg, és járni is elég hamar megtanul a többség. Még a szállodában találkoztunk egy külföldi-kínai házaspárral. A 13hónapos kisfiuk kicsit nagyobb volt Barninál. 🙂 (Peti: szerintem a tápszerezés miatt. Félóránként lemegy egy tápszerreklám a TV-ben…)

Egy másik este, pont a baba-mama klubból jöttünk hazafele, és már nem járt a busz, ami a metrótól hazavisz. Kifele jövet alig lehetett elbotorkálni a sok motoros futártól, akik folyamatosan mutogattak, hogy szálljak fel Barnival, elvisznek. Egy pillanatra átsuhant az agyamon, hogy nem rossz ötlet, mert elég fáradtak voltunk, de végül gyalog mentünk. Mikor Peti elénk jött, mondta el, hogy ha kedves az életem, hanyagoljam a robogós utazást. Sokszor látni egyébként robogón embereket, a lábtartó részen mindenfélét szállítva, kislányt (közben apa vezeti a robogót a kereszteződésben, és mobilozik), kutyát, ember magasságú szobanövényt, stb. Nem fér a fejembe hogy lavíroznak a forgalomba ilyen poggyászokkal, de ők biztos megszokták.

A forgalom amúgy isteni, hamar megszokni. Az a szabály, hogy nincs szabály. Minnél nagyobb egy gépjármű, annál nagyobb hatalma van az utakon. A buszok azért sokszor ijesztőek. Ha gyalogos vagy, vigyázz magadra! Ha állsz a zebránál egy nagyobb kereszteződés előtt, a következőképp néz ki a dolog: Zöldre vált a lámpa, ekkor elindulhatsz. De nézz szét jól mindkét irányba, mert az utak szélén a biciklis és motoros sáv van, és ha kanyarodnak, nekik van elsőbbségük. Persze elindulhatsz, csak ne menj eléjük,és ha igen, gyorsan, hogy átérj! De inkább várd meg míg elhalad előtted, és tovább! Aztán ha ezen túljutsz, még mindíg csak a zebra felénél tartasz, itt a kanyarodó kocsikra, buszokra vigyázz, de haladj, mert mindenki halad, és ha megállsz, az csak megzavarja őket! (Peti: Itt ha a szembejövő forgalmat keresztezi egy autó kanyarodáskor, nem áll meg, hanem becéloz egy lyukat két kocsi között és átmegy)

Aztán már villogni kezd a visszaszámláló, hogy mindjárt megint piros a lámpa. (Peti: ez minden zebrán fel van szerelve, kb. 20 másodperctől a piros lámpa helyén szép nagy számokkal jelzi, mennyi időd van még sikeresen teljesíteni a küldetést: átjutjni az út túlsó oldalára) Ekkor már majdnem ott vagy a túloldalon, de a másik irányból érkező motoros, biciklis hadra még mindig figyelni kell! Átértél? Jó vagy! Én már asszem megszoktam, de nem volt könnyű. A belvárosban sokkal jobb a helyzet, mert több a kis utca. (Peti: jobb a fenét, csak ritkán mentünk ki csúcsidőben :)) Itt az a jellemző, hogy a lehelletnyi járdára mindig ki van pakolva valami akadály, ezért az emberek az úttest szélén haladnak, az érkező járművek pedig kikerülik szépen őket. Ezt a legkönnyebb megszokni, itt jobban is figyelnek egymásra. Nagyon laza az egész. Klassz. 🙂 Baleset ritkán van, és én még mentőt se láttam, bár ez nem feltétlenül jó, de annyi a taxi, hogy ilyen esetekben gondolom bepattansz egybe, és visz a legközelebbibe. Ne legyen rá példa, ámen!

Megérkezett a csomagunk, amit egy ismeretlen ismerős elhozott nekünk. Benne a konyhai robotgép, a búzasikér, Peti bicajos cuccai, botmixer, egy kis ajándék Barninak, nekem szülinapi meglepi (még nem nyitottam ki), szóval mindenki fel volt rendesen spannolva. Barni a konyhai gépek miatt főleg, én a sikér miatt, mert kenyeret tudok gép nélkül sütni, de sikér nélkül nem az igazi, Peti meg a bicajos dolgoknak örült nagyon! Sütöttem is egyből egy jó nagy kenyeret, de olyan hamar elfogyott, hogy csak a második szériát sikerült megörökíteni. 🙂

Ma piacon voltunk, mert itt 3napos hétvége következik, és be kellett spejzolni. Vettünk egy egész csirkét, makrélát(nagyon olcsó volt, 400Ft kilója!), no meg rákot, zöldséget, gyümölcsöt. Majd megszakadtunk mire hazacipeltük, de főleg Peti, mert én meghúztam tegnap hajmosás közben a hátam (wtf???), de itthon jót főztünk, megtanultam csirkét darabolni, húslevest főzni, Peti meg elkészítette a mai menüt, roston sült szójaszószos makrélát, zelleres-paradicsomos rákot, spenóttal, rizzsel, és pirított zöldséggel. Totál egészségesen élünk, és nem drágán! Szupi!

Ma sajnos lehűlt az idő, a tegnapi 20 fokból 8 lett estére. 🙁 Holnap még esni is fog. Keddtől elvileg megint melegszik. Remélem! De legalább alkalmunk nyílt skype-olni a családdal, barátokkal. Nagyon jó volt hallani a hangotokat! Sok puszi nektek! Végezetül még itt van pár kép Barniról: