Szombat reggel van.

5:30 – Már világos van. Nem csak a nap, Ricsi is felkelt és ezt velőtrázó és szakadatlan ordítással adja a tudtunkra. Picit várunk, szerencsére visszalszik

6:30 – Barni is felkelt és szokása szerint átjön hozzánk, közölve, hogy ő már nem álmos. Kimegyek vele a nappaliba, hogy a többiek tudjanak aludni. Ő jó fiú módjára csendben játszik én meg kómában fekszem a kanapén és néha hümmögök valamit

7:30 – Ricsi ismét felkel, de ez csak homályosan jut el a tudatomig. Nemsokára megjelennek Andival.

7:40 – Hivatalosan is indul a nap. Ideje felöltözni! Nagyfiúk. mint Barni ezt már egyedül szokták általában. Motiváljuk is, hogy aki gyorsan felöltözik az kap dinnyét reggelire és megtanulhat délelőtt fára mászni. Innentől percekben mérjük az időt – és rendszeresen jelezzük neki, mi is lenne a dolga.

2 perc – a szobában játszik

5 perc – a szobában játszik

7 perc – a szobában játszik

10 perc – a szobában játszik

12 perc – nyafog, hisztizik, nem mondja meg miért.

15 perc – nyafog, hisztizik – ő álmos és inkább menne aludni, nem akar felöltözni

17 perc – a nyafogás enyhül, töröljem meg az orrát és a szemeit

20 perc – a nyafogás elmúlt és levette a pizsifelsőjét!

22 perc – nincs előrelépés

25 perc – letolta a pizsinadrágot és a bugyit is –  a bokájáig. Ennek örömére táncolni kezd a nappali közepén.

27 perc – tánc és ének továbbra is. Szólok neki, hogy így el fog esni.

30 perc – Meglepetés: tánc közben elesett és beverte a fejét. Sír. Megnyugatom, ennek eredményeképp -dobpergés- levette a pizsinadrágot és visszahúzza a bugyit! 

32 perc – Utolsó figyelmeztetés (volt már vagy öt): mi mindjárt elkezdünk reggelizni, csak az jöhet aki átöltözött.

35 perc – elkezdünk enni… odajön sírni az asztalhoz, hogy ő is éhes. Elmondjuk ismét, hogy ehhez fel kéne öltözni.

37 perc – a szoba közepén játszik és ismételgeti, hogy éhes.

40 perc – a szoba közepén ül és továbbra is tologatja a kukásautót. Ismét elmondjuk, mi a feltétele-

42 perc – itt kuncsorog megint az asztalnál, hogy szeretne enni. Felmászik a székére és ordít, hogy éhes

45 perc – bevittük a szobájába – addig nem jöhet ki, amíg fel nem öltözik. Sír

47 perc – már nem sír. Sikongat.

50 perc – dörömböl az ajtón

52 perc – bemegyek hozzá. Megígéri, hogy felöltözik, csak ne menjek ki. Elkezd öltözni

55 perc – körülbelül egy perc alatt felöltözött és leül hozzánk reggelizni. Éljen! Csak egy órába telt 🙂