Ma bementünk busszal a városba, és megnéztük a kaja plázát, amit Peti korábbról ismert. 5 emelet, tele éttermekkel, és boltokkal. Csak élelmiszert kapni. A gumicukros pult most nem érdekelt, azt ismerem otthonról, viszont volt egy, ahol mindenféle aszalt, szárított fura dolgot lehetett kapni, ebből teszteltem párat, és még folytatom majd. 🙂

A fura, száraz kutyakajára emlékeztető valami, én nem tudom miből lehet, az íze sokkoló, savanyú először, aztán átmegy ebbe a medvecukornál is rosszabb ízhatásba, végül mint egy fahéjjas por csapódik a garatomon. Nem jó. Petinek se ízlett.

Mellette a fehéres szürkés-zöldes bogyó, az szerintem az itt gyakran kapható kis vadalma szerű gyümölcs, ez megaszalva, és besózva, savanyítva, mert ez a két íz jellemző rá, szintén pocsék.

A rikító narancssárga, a Kumquat, nyersen egy mininarancsra emlékeztető citrusféle, ez kandírozott, és finom! (Peti: ezzel futunk még egy kört a zöldségesnél, mert korábban próbálkoztamvele, de sehogy nem tudtuk gazdaságosan megpucolni – ma utánaolvastam, és kiderült, hogy nem is kell, ez az egyetlen citrusféle ami a héjával együtt ehető! Ráadásul a héja édes, a közepe savanyú – jól hangzik, olcsó és most van szezonja, holnap meg is próbálok szerezni…)

A sötétebb bordós-fekete cukrozott, ő a jujube, datolyaszerű finom gyümölcs kandírozva szintén. Nekem nyersen ízlik, ez a verziója nem jön be.

A magos aszalt valamit meg nem sikerült beazonosítani, simán aszalva van, valami bogyós gyümölcs. Jó!

Ötből három kerül az ehető kategóriába, ebből kettő a finomba. 100Ft-ot megért ez a kis kísérlet 🙂