Az egész úgy kezdődött, hogy Ricsi felfedezte a vízadagoló gépet és rendszeresen kieresztette a padlóra a tartalmát utána abban táncikált. Aki nem tudná, mivel a csapvíz nem iható, ezért az otthoni irodákból ismert nagy 19literes ballonokban rendeljük a vizet, amit a saját kis adagolónkból lehet kimérni, ami tud melegíteni is vizet, teához pl. Azért ez mégiscsak kényelmesebb és környezetkimélőbb, mint a 2 literes vagy akár az 5 literes palackozott víz.
Azt is tudni kell, hogy Kínában olyan, hogy ásványvíz, nem nagyon létezik. Illetve létezik, de vagy tisztított vízről beszélünk vagy valami elég drága dologról. A tisztított víz olyan 1-2Y/L ár köül mozog, az ásványvíz 10Y/L körül indul. Szénszavas ásványvíz? Duplázzuk meg…
Ráadásul időről időre, mint minden más élelmiszerrel -vagy úgy általában bármivel- kapcsolatban Kínában, felmerülnek botrányok, csapvízzel újracsomagolt üvegek és ballonok, nem megfelelő tárolás miatt elszaporodó baktériumok, arzéntartalom, és hasonló finomságok. Nem jó.
És mi a gond a csapvízzel?
Egyrészt a folyók szennyezettsége amiből veszik (Kína folyóinak ha jól emlékszem kb. 80%-a mezőgazdasági célra nem használható fel, sőt a többsége olyan mocskos, hogy ipari célú felhasználásra is alkalmatlan). Persze ez bemegy a vízműbe ahol rendesen megdolgozzák, többek között egy jó nagy adag klórral – ami aztán benne is marad, de alapvetően ami a vízműből kijön az gyümölcsmosásra és fürdésre alkalmas, nem fertőző, baktériumok nincsenek benne – szagra, állagra nem sokkal rosszabb egy nyugat-európai víznél (szándékosan nem a közel ásványvíz szintű óbudai vízhez haszonlítok). Még rosszul se leszel ha megiszod, mert a baktériumokat tényleg kiirtják belőle a klórral. Ellenben ez csak a vízmű kijáratánál érvényes, onnan még el kell jutnia a csaphoz, és sajnos a vízvezetékek sok helyen elég elavultak, így innen elég sok másodlagos szennyeződést vesz fel a víz, mire a háztartáshoz ér – a legnagyobb veszélyforrást a csövekből kioldott nehézfémek jelentik. A klórhoz mondhatnám, hogy hozzászoktunk, de azért érezhetően szárítja a bőrt fürdés közben (persze közel sem a pekingi horrorisztikus mértékben, ahol 3 nap után nem bírod abbahagyni a vakarózást), és hajhulláshoz is vezethet.
Nos szóval elkezdtem nézelődni, hova máshova tehetnénk a vízadagolót, aztán hirtelen felindulásból megnéztem azt is, milyen alternatív megoldások vannak. Tudtam ugyan, hogy vannak beépíthető központi víztisztító gépek, de azt nem, hogy a csapra szerelhető és asztali kivitelek már ennyire jól szűrnek és ilyen megfizethetők. Így pár nap múlva megérkezett ez a csomag (a kés ajándék volt): egy japán gyártmányú (ilyen dolgok esetén nem bízunk a kínai termékekben) Mitsubishi Cleansui csapra szerelhető víztisztítógép (itt a lista, mit szűr) és egy klórszűrős zuhanyfej + tartalék szűrők.
Azért emellett döntöttünk, mert ehhez otthon is lehet alkatrészt, pótszűrőt kapni, ami még jól jöhet. Nagyon sok mindent kivesz a vízből, egyedül egyes nehézfémeket nem tud, azt csak fordított ozmózisos géppel lehet kivonni – ami viszont kivon minden ásványi anyagot is a vízből és csőszerelő kell a beépítéséhez. Aggódni felesleges, utánajártam – egyrészt Pudongon lakunk ahol a csőhálózat maximum 20 éves, másrészt a lakóparkunkban előtisztítják a vizet és bár ettől nem lesz iható, a nehézfémeket pont kiszűrik belőle. Az előszűrés és a mi kis gépünk kombinációjaként viszont ivóvíz minőségű víz jön a csapból, ha a kis kart a “szűrés” állásba fordítom.
Sokkal kisebb amúgy a gép, mint a képek alapján gondoltam, a felszerelése kb. 5 perc volt, egyáltalán nem zavaró pl. mosogatás közben. Nagyon okos, hogy van benne átfolyásmérő, ami jelzi, ha a szűrő megérett a cserére. 20000Ft volt a gép és 9000 bele egy pótszűrő, ami 900 liter vizet tud szűrni – így egy liter víz tisztítása 10Ft, ami még vízdíjjal együtt is kevesebb, mint fele a ballonos rendelt víznek – a gép ára tehát már az első évben megtérül. Az első pohár vizet kicsit vonakodva ittunk meg, de finom volt, bár a különbség nem látható, az ízén érezhető (nyeltünk már csapvizet véletlenül). Mosogatásnál csak át kell kattintani a kart és szűrés nélküli víz jön – ha akarom sugárban, ha akarom zuhanyszerűen. Nagyon praktikus, főleg mert a zuhany-állás miatt Barni folyton mosogatni és gyümölcsöt mosni akar 🙂
A zuhanyfej is jól viszgázott az első bevetése, finom simogató a vízsugár és a klórszag is eltűnt. Jólesett futás után. 
Szóval most már lakásunk levegője után a csapvíz is szűrve van. Szomorú, hogy ilyen dolgokra van szükség, de hát ez Kínával jár. Becsüljétek meg az otthoni relatív tiszta levegőt és kiváló csapvizet, csak akkor tudja értékelni ezeket igazán az ember, ha nem jut belőle.