Két héttel ezelőtti, halpiaci kalandjaink után, meglátogattuk kedvenc japán tésztalevesesünk, az IPPUDO szomszédját, a Guyi hunani éttermet. Rá volt készülve már a pocakunk a kínai kajára, mert ugye most az Ayi csak vasárnaponként jön.

(Ugye olyan nem nagyon van, hogy “kínai” kaja. Tartományonként, területenként nagyon mások az ételek. Nekem egyik kedvenvem a hunani konyha, aminek savanykás-csípős ízei egészen jellegzetesek. A legismertebb hunani étel a kétféle csípős paprikával készült félbevágott halfej – egyszer ettem, nagyon ízletes, hiába halfejből készül… :))

A plázában még kipróbálták a fiúk a színes óriáskavicsnak ható padokat is, aztán mentünk enni.

Hosszasan válogattunk az étlapról, majd leadtuk a nem rövid listát, miután rögtön egymásra néztünk Petivel, és ráébredtünk, hogy ebből bizony nem keveset fogunk hazavinni, ha finom lesz, ha nem. 🙂 Reménykedtünk hát a finom verzióban. 🙂

Előételeink a következők voltak:

• Fafülegomba csípősen, hidegen: Peti 5/4, Andi 5/5
• Száznapos tojás savanyított paprikával: Peti 5/5, Andi 5/2
• Mézédes sütőtöktéglák, liliommagszeletekkel megszórva: Peti -, Andi 5/5, Ricsi 5/5 Konkrétan mindet ő ette meg szinte.

Főételek:

• Házi tofu tenger gyümölcseivel, fokhagymával: Peti 5/5, Andi 5/5, Barni 5/3
• 
• Pirított bio sütőtök szeletek: Peti 5/5 (pedig nem is szereti a sütőtököt), Andi 5/5
• 
• Padlizsán halszószban, pikánsan: Peti 5/5, Andi 5/6 🙂 Legjobb amit eddig ettem!
• 
• Bárányborda fűszeres bundában: Peti 5/4 , Andi –
• 
• Pirított tintahal gombával és bambusszal, csípősen: Peti 5/3, Andi 5/1 Ez nagyon csípős volt. (szerintem meg nagyon egyhangú)
• Rizs: Barni 5/5, Ricsi 5/5

És tényleg, maradt is jó sok finomság, így vittünk is haza és nagy lakomát csaptunk este is. Szerintem jövünk még ide.

Olcsónak nem mondanám, 380Y-t fizettünk, de azért inkább négy felnőttre elegenőt rendeltünk – így meg már az elviselhető árkategóriába kerül. elegáns környezet de a gyerekek nem zavaróak mégsem, isteni ízek – tényleg jövünk még.

Az utána következő héten pedig a nagy esőben fürdés után, még átszaladtunk Regináékhoz, mert esedékes volt nekik egy hajvágás. Mivel mindenki fáradt volt kicsit a térdig érő vízben tapicskálás után, ezért nem tudtunk túl hamar elindulni és mivel a mi utcánkban is álltak az autók (nem is tudom mi rá a szakkifejezés, hogy hogyan…Peti, segíts!) (gridlock: amikor úgy beállnak a kereszteződésbe, hogy egymás útját blokkolják, senki se tud továbbhaladni – négy piros lámpányi vártunk mire átjutottunk a kereszteződésen), lassan haladtunk. 7órakor értünk oda, egy órás volt a hajazás kb., utána meg kipróbáltunk egy japán éttermet a környéken.

Kis nyugis, csöndes helynek tünt, nekünk köszönhetően nem igazán maradt az, míg ott tartózkodtunk. 🙂 A fáradt gyerekek ugyanis kitettek magukért rendesen. Barni összevissza ugrabugrált és vetődött az amúgy nagyon klassz tatamis, alacsonyasztalos, párnás teremben, Ricsi az első két percben kiborította amit lehetett: szójaszósz és ecet. El is vitték ezt a kettőt hamar. 🙂 Ezután minden asztal terítékéről leszedte és szétdobálta volna a pálcikákat, ha hagyom. A szomszéd asztalnán egy fáradt munkásokból és japán főnökeikből álló csapat volt, akik igazán jól viselték két tündérszép, de annál ördögibb viselkedésü gyermekünket.

Hosszas étlapböngészés után rendeltünk pár nagyon jó és kevésbé jó kaját. íme:

• Hideg tofu: Peti 5/4, Andi 5/5
• Paradicsomsaláta: Barni 5/5, Ricsi 5/5

Főételek:

• Zöldségtempura: Peti 5/4, Andi 5/5
• Jiaozi: Peti 5/5, Andi 5/5
• Pirított rizs: Peti 5/ , Andi 5/1
• Pirított gombatál: Peti 5/5, Andi 5/5, Barni 5/5
• Pirított polip: Peti 5/4, Andi 5/4, Barni 5/5
• Rizs: Peti, Andi, Barni, Ricsi 5/5

Itt nem maradt amit hazavittünk volna. A pirított rizst kivéve nagyon jót ettünk szerintem, aztán felvettük a cipőinket (természetesen zokniban vagy mezítláb lehet csak a tatamira lépni), felkaptuk a fáradt manókat, vadásztunk taxit és hazamentünk.

Kétszáz yuan-nál kevesebbet fizettünk, közel van, a földön ülve lehet enni, finom – mi kell még? Jövünk ide máskor is 🙂 

Tehát két jó pontozású éttermezés van a hátunk mögött, reméljük az elkövetkezendő alkalmak is nagyrészt ilyenek lesznek. 🙂