Andi sushira vágyott mióta visszajöttünk Shanghaiba. Nehéz ügy, mivel a kedvenc sushizónk bezárt és ez akkora csapást mért ránk, hogy azóta se sikerült feldolgozni és megtalálni az utódját. Nézegettem a lehetőségeket, éttermeket, mert ugye kapni ebben a városban sushit fejenként 50Y körül és 1500Y körül is. Kapni a sarkon a boltban előre csomagolva, kapni házhoz szállítva, kapni futószalagon running sushi étteremben, kapni nagy többszáz fős éttermekben ipari méretű konyhákból és kis specializált érttermekben japán mesterktől kézzel készítve.

Időnk azonban nem volt sok aznap, így csak a környéken nézelődtem – szerencsére vannak erre szuper weboldalak ahol akár a vendégek által adott pontszámok (íz / környezet / kiszolgálás) szerint lehet térképre vetítve listázni és szűrni a környék éttermeit, listázni az ajánlott ételeket, megnézni az ételekről készített képeket, lekérni a fejenkénti átlagos költést, menüárakat és úgy általában elolvasni a véleményeket. Kell is a segítség, mert csak az általam használt holnap Shanghaiban majdnem 90000 éttermet listáz…

Így esett a választásunk Takano mester sushizójára két utcával arrébb, a közeli  japán lakópark aljában.

Közel telt ház volt, az összes – kb. 6 darab – asztal foglalt, így nekünk csak a pultnál jutott hely. Na nem mintha ezt bántuk volna. Az étlap nagyrészt csak kínai-japán volt és nagyrészt képek nélkül, így eltartott egy darabig, mire összeraktuk, mik a lehetőségek.

Végül rendeltünk – két főre közepes sushitál, egy tempura meleg udon tésztával, egy “hot octopus” és egy miso leves – amikhez később még hozzádobtunk egy adag uborkás sushitekercset Barninak, mert azt nagyon szereti.

Rendelés után vettük csak észre, hogy vannak napi ebéd menük is olcsóbban – nem akartuk bolygatni a dolgokat, ezek majd esetleg legközelebb próbáljuk ki.

Viszonylag sokat kellett várni (értsd: majdnem negyed órát, ez itt egy örökkévalóság), mert teltház volt és összesen négyfős személyzet vitte az éttermet: Takaon séf, egy szintén japán pincérnő és két kínai konyhai kisegítő/mosogató. Nem gond, a fiúk elütötték az időt és szerencsére még a kezelhetőség határain belül rosszalkodtak.

A várakozásért cserébe mindent amit rendeltünk, egyszerre hoztak ki.

A fő attrakció terméstetesen a sushi volt – részemről a legjobb amit eddig ettem, semmi sallang vagy túlkomplikálás: ecetes rizs, pici wasabi és finom friss hal/rák/egyéb. Barni is kóstolgatott, a lazac és a rák ízlett neki a legjobban. A legfinomabb jobbról a harmadik volt aminek sajnos elfelejtettem a nevét. Érdekes, pedig már ettem ilyet korábban és akkor nem voltam annyira oda érte – úgy látszik nem volt elég friss/jó a hal. Itt nagyon ízlett.

Andinak egy kifogása volt, neki túl magas volt a hal aránya a rizshez – én nem bántam, az alábbi vöröstonhalas sushinál jól láthatók az arányok. Peti 5/5, Andi 4/5.

Hot octopus – na, megint beugrottam a szokásos hülyeségnek, a hot octopusra én forrón sült polipot vártam, ehelyett kaptuk az alábbit, mert ugye a hot csípőset is jelent. Állagra talán a legkevésbé gusztusos étel amihez szerencsém volt az elmúlt három évben – takonyszerű trutymóban úszó nyers polip lábdarabkák. Kezdeti viszolygást félretéve amúgy finom, de egy kicsit túl idegen. Peti 3/5 a többiek távol tartották magukat tőle.

Tempura forró udon tésztával: a tempura nagy kedvencünk, de meleg tésztával ritkán kérjük – ez ugye azt jelenti, hogy a frissen kisült “rántott” zöldségeket /rákot egyből bele is dobják a tésztalevesbe. Nagyon finom volt, friss, ropogós, kellemes, de azért én jobban szeretem hideg tésztával :). A tészta nagy réste Ricsi pocakjában landolt. Andi 5/5, Peti 4/5, Ricsi 5/5

Jött még uborkás maki-sushi, ezt Barni benyammogta. Itt az volt a lenyűgöző, hogy a képen is látható Takano mester kevesebb mint egy perc alatt összedobta nulláról – a múltkor egy maki tekercs elkészítésével és felvágásával jó 5-10 percet szerencsétlenkedtünk Robiékkal. Ugye a rutin meg az évek. 🙂 Barni 4/5.

300Y-t fizettünk, ami nem kevés, de ezért a minőségért és az autentikus japán konyháért szerintem korrekt. (jellemző apróság, hogy a nyers halak letakarására használt folpack is japán gyártmányú volt) Ha kihasználjuk az ebédmenü lehetőségét, akkor 250 körül is kijöttünk volna – otthon Okuyama-san se olcsóbb, de hát messzebb is van a tenger.  Mindenképpen ajánlott kategória, lehet van ennélk jobb sushi ugyanennyiért Shanghaiban, de a hely autentikus hangulata nagyot dob az élményen.

Egyszer ha tehetjük kipróbáljuk gyerkőcök nélkül is, hogy jobban tudjunk figyelni az evésre. 🙂