Korán kelsz, mert már kukorékol a legkisebb. Kikászálódsz az ágyból, kezded a napi monoton rutint, kiságyból ki, pelenkázás, öltöztetés. Közben hatodszor kéred a nagyobbikat, hogy ugyan öltözzön már, ne azt a tegnap estéről ottmaradt kisautót tologassa, mert reggeli, fogmosás, ovi következnek a sorban.
A kicsi is sír, mert egy helyben kell lenni és öltözni. Szörnyü az élet! 🙂
Aztán szépen elindul a nap, ahogy minden nap elindul valahogy. Hol kevesebb, hol több a hiszti, a te saját nyügösséged, fáradtságod. Eltelik a nap, játszotok, főzőcske, közben persze felkéredzkedik a konyhapultra és ott kóstolgat bele mindenbe, kapcsolja ki-be a vízforralót, eszik, alszik.
Mikor ebéd után csönd van és az a csönd csak a tiéd! Aludni is lehet, de minek, mikor tornyosul a vasalnivaló, vár egy jó cikk vagy könyv, egy kis torna. Na jó, néha alszol is, de az azért luxus.
Aztán felébred életem egyik értelme, álmosan rámnevet vagy épp hozzám simul bizalommal. Gyere, megyünk az oviba, vár a tesó minket.
És gurulunk, suhanunk a délutáni aranyfényben, mely oldalról világítja meg a fákat, gyerekkacaj a hátam mögött, a boldogság sikolya. Összefutás, karba szaladás, Anya, még hadd játszunk kicsit. És ott az oviudvaron, ott döbbensz rá, hogy nincs is ennél szebb és jobb, hogy milyen nagy csoda van előtted.
Persze mindig ott van, folyamatosan, van hogy állandóan irritálja valamely érzékszervedet, csak épp nem ismered fel a maga puszta szépségében…
És ott, az ovi udvarán teljes békében, elégedettséggel, egy csipetnyi kétség nélkül nézed azt a csodát ami szerencséd van minden nap látni. Most nem akarod lefényképezni, megmutogatni másnak. Ez a csoda, pillanat csak a tiéd, berakhatod a szíved egy kis zugába a többi elraktározott emlék mellé. Mert elillan, átváltozik, úgyhogy meg kell őrizd magadnak.
Megőriztem. Kár, hogy csak én láttam. De persze ti láthattok mást. Mert minden perc velük egy mese, egy gyönyörüség. Lefotóztam őket otthon, miután hazaértünk. Nektek, meg magamnak, hogy emlékezzem az előtte lévő fél órára az oviudvaron. Imádom őket! 🙂
