A rizsmentes étterem mellett felfigyeltünk egy cukinak tünő kis kertre, és mivel gyönyörü napsütéses, tavaszi időnk volt, tettünk benne egy rövid sétát.

A kapun belépve kis utat pillantottunk meg, az út mellett fasor, minden fára egy-egy kalitka felakasztva. A kalitkában éneklő madarak dalára Barni Ricsivel a nyomában rögtön odaszaladt, hogy közelebbről megszemlélhesse, meghallgathassa őket. Ekkor förmedtek rá Barniékra a kalitkák gazdái, hogy gyerekeink “zavarják” a madarakat… Erre azért én is puffogtam pár sort. Persze, az nem zavarja szerencsétleneket, hogy mozogni alig bírnak a miniatür kalitkákban! Nevetséges. Na mindegy, manjünk is tovább, van itt más is ami érdekes! 🙂

Március közepétől a hónap végéig virágzik a magnólia. Legalábbis itt, mert Dóri barátnőm képeit látva tudom, hogy Svájcban például egy hónappal később kezdik. 😀 Sajnos elég későn kapcsoltam, hogy még idejében megörökíthessem, megcsodálhassam őket, de itt ebben a kertben azért akadt bőven, úgyhogy végül nem maradtam le róla. Továbbsétálva így a magnóliafák között baktattunk, majd a fiúk a kikövezett úton egy darabig fel-alá rohangáltak.

A parkban a remek időt és napsütést kihasználva rengetegen voltak, hol görkoriztak, hol tradicionális hangszereken zenéltek. Jó volt a hangulat.

Az egész park nem túl nagy, hamar körbeértünk és sétánk végén egy kis tavacskához értünk, itt a gyerekek kicsit nézték a halakat, bohóckodtak, Mankát és Petit szórakoztatták én meg lepihentem a lépcsőre picit, aztán már indultunk is. Hátha sikerül kibírni hazáig ébren és akkor pihenhetünk. 🙂