A kínai orvoslást már kipróbáltam, írtam is róla egy keveset. Node ugye akkor én “fincsi” főzeteket kaptam, ami valamennyire használt is, de nem teljesen vált be.

A pikkelysömöröm még mindig megvan, köszöni szépen.

Regina barátnőm ódákat zengett az ő akupunktúrás doktorbácsijáról aki helyrerakta minden baját, így erőt vettem magamon és elmentem vele egy közös kezelésre. 🙂

A konzultáción izgalmas és érdekes dolgokat tudtam meg, például, hogy a bőr betegségeit, mint a pikkelysömört és a pattanásokat a tüdő “gyengesége” okozza. (Nyilván a sokévi dohányzás sem tett jót a problémának… 🙁 ) Ezen kívül a veséim és az epém meg a gyomrom sincs rendben. Persze igazából semelyik szervemre sincs panaszom, de azért lehet valami igazság a dologban.

A konzultáció után bevezettek minket egy szobába, ahol két masszázságy volt. Regina kezdte a sort, így megtekinthettem, hogyan merülnek el benne a 10-12 centis tűk.

A dokibácsi a háton kezdi a kezelést, a lapockák között a gerinc két oldalán a nyakcsigolyák alatt/után és így halad lefelé. A lapockák között beszúrja a tüket és ki is húzza rögtön. Aztán a derék felett, – gondolom ez attól függ, kinek mi baja- már bent hagyja a tüket, mintegy kis sündisznót csinál az emberből. Regina azért adott ki hangokat mert persze nem kellemes a dolog, de nem gondoltam hogy nagyon szörnyű lehet, inkább a látvány riasztott, ahogy tényleg szabályosan elmerültek azok a tűk a hátában. De hova???? El nem tudtam képzelni miféle pontokra hatnak, olyan nagyon összetett mesterség ez, de a dokibácsi keze nagyon biztos volt, emellett pedig baromi gyors is. 20 percig maradnak a tűk az emberben, addig pihen. Ja, és a lábába is kap egyet-egyet az ember, de ezek ráadásul még elektromosak is. Az ember érzi is, hogy a tű végén bent a lábába kap egy kis elektro-sokkot. 🙂

Eléggé elborzadtam, de rajtam volt a sor, így félve, de lefeküdtem az ágyra. Elkezdődött a szurkálás. Nem mondom, hogy nem üvöltöttem. A doki megnyugtatott, hogy ez normális az első alkalomnál, de akkor már rég kínosan éreztem magam, amiért sikoltozom, ezért persze el is bőgtem magam. így sikoltoztam és közben potyogtak a könnyeim is a kezelés alatt. Elvileg a következő kezelés már könnyebb lesz. Nagyon remélem!!!

20 perc után az én hátamból is kiszedték a tűket és folytattuk a kezelést. Első körben a fejembe és a nyakamba kaptam pár hegyes kis tűt, majd hanyatt fekve a hasamba is szúrkált. Ez a rész meglepően kevésbé fájt amúgy, de persze ez sem volt kellemes.

Van még egyébként még egy másik “problémám” is, hogy kicsit sűrűbben megyek mosdóba az átlagnál, főleg ha sokat iszom. Azt gondoltam ez teljesen normális és én ilyen vagyok aztán kész. Itt kiderült, hogy ez egyáltalán nem normális és ezt a területet is alaposan beszúrkáltuk. A doki egyébként a hagyományos tűket használja (ezek vastagabbak picit) azokkal ellentétben akik napjainkban tanulják ezt a tudományt mivel már mindenki a vékonyabbakkal dolgozik. Az összes tű steril persze, az orrom előtt bontogatta ki a doki.

A hasamon állítólag egyből látható volt, hogy használ-e a dolog így felbuzdólva a sikeren még egyiket-másikat beljebb is döfte a kedves doktor bácsi.

A hasam után pár tü díszítette a kezemet és a lábamat is, majd következett az oly nagyon várt és teljesen kiérdemelt pihenés. 20 perc.

A 20 perc letelte után az asszisztens/tanuló lány kiszedte a tüket és mehettünk is.

Megdöbbentő amúgy, hogy már másnap kevesebbet szaladgáltam a wc-re. Naná hogy megyek legközelebb is! 🙂