Megint helyzet van!

Tegnap este felhívott Yue Ayi, a csodaszakács, hogy teljesen felépült az autóbalesetéből és ha szükségünk lenne rá, akár minden nap tud jönni hozzánk mert jelenleg nincs annyi munkája. Kis türelmet kértem tőle, hogy át tudjam beszélni Andival.

Este átrágtuk a dolgot, arra jutottunk, hogy bár Yue-t imádjuk és sokkal jobb kapcsolatunk volt mint Shuiping Ayi-val és hát az ételeiről a mai napig rendszeresen álmodunk, ennek ellenére, így hat héttel a hazaút előtt nem kavarunk már bele a dolgokba. Ugyanis az a terv, hogy a hazaúttal felmondunk Shuiping Ayinak (már szóltunk is neki), mert annak nincs értelme, hogy három hónapon keresztül napi két órát itt legyen. Annyi takarítanivaló a világon nincs, a pénznek meg van jobb helye is.

Másnap délelőtt írtam is Yue-nek, hogy sajnos most nem tartunk rá igényt a hazaút miatt, de októberben, mikor visszajövünk keressük egymást mert ha ráér, örömmel alkalmazzuk az év végéig, amikor is várhatóan elhagyjuk Kínát. Vissza is írt, hogy rendben, sajnálja.

Ezután ebédeltünk, Shuiping Ayi nagyon finomat főzött – azért elég jól összerázódtunk vele, még ha vannak is súrlódások – de persze nem ugyanaz a szint mint Yue vagy Xiao volt. Ebéd után, pedig odajött hozzám Shuiping, és kérdezte nem gond-e, ha csak a hét végéig dolgozna nálunk, mert tudja, hogy június végén úgyis hazamegyünk és nem lesz rá szükség és most lenne lehetősége átmenni egy másik családhoz pont abban az időintervallumban amikor hozzánk jár.

Persze, nem baj, mondtam. :)Egy órával később pedig miután elmagyaráztam a megváltozott helyzetünket már meg is állapodtam Yue Ayival, hogy a jövő héttől kezdve a hazautunk napjáig minden munkanap két órát nálunk lesz Az ebéd előtti két órában, mikor máskor 🙂 Persze még közbejöhet bármi, mert gondolom közben ő is aktívan fog keresni egy fix, hosszútávú helyet ami prioritást élvez velünk szemben, de nem érdekel, lényeg hogy jelen állás szerint van Ayink a nyári hazaútig és isteni finomakat fogunk enni. A nyári hazaút alatti időtartamra meg biztos meg tudunk állapodni, hogy hetente egyszer pár órára nézzen fel, hogy a lakás rendben van-e.

Már csak azt kéne kibulizni valahogy, hogy elköltözzön velünk Budapestre… Lehet nem lehetetlen. 🙂 Az egyik masszőrlány pl. már mondta, hogy bátran vigyük csak magunkkal mikor hazaköltözünk. 😀