Bizony, ezzel még adós vagyok március végéről, mikor Manka itt volt. Valahol volt egy listám a megírandó blogposztokról, de elkavartam és csak a képek nézegetése közben tünt fel, hogy jéééé, még van itt valami. 🙂

Történt, hogy március közepén észbe kaptam, hogy nemsokára virágzanak a magnóliafák és kíváncsi voltam találok-e mondjuk egy tucatnyit egy helyen ezért Petit ráuszítottam a témára. Ki is derítette pár perc alatt, hogy a nagy botanikus kertben – ahova anno a kiköltözésünk utáni első hetek egyikén tömeg miatt nem volt kedvünk bemenni – sok ilyen fa van. Én persze megvártam vele Mankát, ne csak nekem jusson a szépségből. 😀

El is látogattunk a kertbe, szép napsütéses idő volt, de még azért hüvös. Jó sokat kell metrózni, aztán taxit keríteni ami elvisz odáig. Hosszú utunk volt. A kert bejáratánál virágzó tulipánok, nárciszok és kaméliák várták a látogatókat, majd “óriás” dinoszauruszokra, elefántokra és sáskákra lettünk figyelmesek. Természetesen mind gumiból illetve egyéb anyagból elkészítve. 😀

A kert hatalmas területen terpeszkedik és úgy tünt, rossz időszakba jöttünk, mert rengeteg helyen túrták fel a földet, ültették a virágokat vagy szedték ki a helyükről a már elnyíltakat. Lehet ha várunk még pár hetet, akkor magnóliavirágzást ugyan már nem, de egyéb szépséges dolgokat láthattunk volna. Sebaj, így is gyönyörü volt picit a természetben sétálgatni, gyönyörködni.

A magnóliarengeteget sajnos szintén nem találtuk meg, de egy-két fát azért sikerült megcsodálnunk, szóval nem mentünk hiába.

Az egész parkot se időnk, se erőnk nem lett volna végigjárni, zárásképp a pálmaházat csodáltuk meg ahol szebbnél szebb orchideákat nézegettünk, fotóztunk. Szívem szerint mind hazavittem volna, ha lehet. 🙂

Hazafelé a taxit választottuk, mivel menni kellett Barniért az oviba és fáradtak is voltunk. Ricsi szépen elszundított a taxiban.