A vonatunk viszonylag korán indult, de mégse hajnalban, hogy Csiminek és Marcinak ne legyen megterhelő túlságosan az időeltolódás miatt. Ricsi hamar elaludt, Barni békésen óriás kókuszgolyókat rajzolgatott. Csimi és Marci is pihentek az úton, rájuk fért. 🙂

        

A szállásunk egy lakás volt, mivel hatan voltunk, ez így egyszerűbb és olcsóbb volt, mint egy szálloda, de ha valaki kényes a tisztaságra, SOSE! menjen hasonló helyre. Az sztalon vastag porréteg, a wc vízköves és mocskos, a mosdó szintén. Persze kibírtuk, de én szitkozódtam sokat emiatt. Mindegy.

Első körben a Tiananmen teret néztük meg, a gyerekek őrültek módjára futkosta fel alá egymást kergetve, mi meg irígykedtünk az energiájukra. 🙂 A levegő egészen jó volt, már-már kék volt az ég.

A Wang Fu Jing sétálóutcát vettük célba ezután, mert már igen éhesek voltunk. Előtte még megnéztük az ízek utcáját is, Barni kapott is egy beígért bingtang hulu-t! Bogarat nem kért. 🙂

Itt sikerült aztán megint sztárt csinálni a csemetékből, mert persze megint mindenki velük akart fényképezkedni. A fotózkodás után (sikerült egy klassz kis válogatást csinálni az ízek utcáján a kajákból), gyorsan megtöltöttük a pocakunkat és elmentünk egy ujgur étterembe enni. Ez igen jó volt, így természetesen külön bejegyzés van róla.

Evés után már késő este értünk haza, a sarkon még vettünk némi gyümölcsöt másnapra. Pont szezonja volt az összes fincsi gyümölcsnek, licsi, waxberry, cseresznye, mangó. Nyami! A vásárlás után gyorsan visszamentünk a szállásra fürödni meg aludni, másnap következett a Nagy Fal!