Az internet sajnos nem hasít itt a drága jó Kínában, az elmúlt napokban többször nekiültem hogy írok ide, de nem volt több órám kivárni, míg bejön az oldal, szóval a laptopot inkább az ablakon hajítottam volna ki, mint bármit is írjak rajta. Egyszer egyátalán nem jön be a kért oldal, máskor bejön, de például a gmail-en bár fenn vagyok, és a megbeszélt időpontban próbálok chatelni a barátnőmmel, hiába, mert Kína úgy dönt, én az otthoniaknak láthatatlan vagyok! Jön az üzenet, hogy “itt vagyok, de te nem vagy online!”, én meg csak levelet tudok neki visszaírni, hogy “én is itt vagyok”, de neked mégse! Csak magamnak önkielégítek itt. Na ezt az egyet biztos hogy UTÁLOM itt!!! Peti mobilnetje se jobb, az is vagy működik, vagy nem. Persze a kínai oldalak normálisan működnek. Tehát minden nagyon jó itt, csak azzal a retek tűzfallal kezdhetnének valamit. :/Barninak 2napos láza volt. Nem tudjuk mitől. Lényeg hogy elmúlt. Ezt megünnepelve tegnap elmentünk étterembe. Ott megjártuk. Barni megkóstolta a rákot. Aztán megint. Aztán még egyszer Nem volt jó ötlet. Fél10 körül sikított, rohantunk be a szobájába, felvettem, majd lehányta a hátam egy kis rózsaszín gombóccal. Sebaj, gondoltam, nagyobb baj ne legyen! Nem lett, este kiadta mindet ami benn volt, aludt egy nagyot, majd ma diétára fogtam, az ő legnagyobb bánatára. És még mielőtt jönnének a kommentek, hogy felelőtlen szülők rákkal tömik a gyereket, megjegyezném hogy a védőnénink otthon azt mondta ehet sütve rákot. Na sebaj, tanultunk belőle!

Szerda óta van egy ayi-nk. Xiao a neve, nagyon szépen takarít, és Barninak is szimpatikus. A kedvencem a fehér alapon virágmintás zoknija a magassarkú cipővel, de persze nem öltözködés alapján választ az ember, és amúgy sem választottunk, hanem ajánlották, szóval majd meglátjuk hosszú távon milyen! Tegnap jött először, nekem nagyon furcsa volt hogy más takarít helyettem, de persze legalább maximálisan a Barnival tudtam játszani! 🙂

Ma nagyon kellemes idő volt, kezd bemelegedni megint a levegő. Fél9kor kelt Barni, és mikor Xiao megjött még reggeliztünk. Azt mondta, amíg eszünk, addig összetakarít. Nem tudom mit, mert tegnap már a légy is seggen csúszott a padlón, meg mindenhol, de ő azért felpolírozta újra a tegnap óta “összekoszolt” részeket. Reggeli után aztán lementünk a parkba. Még én is mentem velük, hogy Barni szokja a helyzetet. Nekem az volt az érzésem, hogy takarítani jobban szeretne, mint Barnival rohangálni ide-oda, de utólag rájöttem, hogy valószínűleg frusztrálta hogy én is ott vagyok, mintha “felügyelném”…

Persze ez még csak 2 nap, illetve 6 óra alatt kialakult vélemény, majd még meglátjuk hogy lesz. 🙂 Mindenesetre Jane-nek köszönetképp sütök majd valami finomat.

Elkezdtem átismételni korábbi kínai tanulmányaimat, egész jól emlékszem, már az elejére. 🙂 Jövőhéten meg majd kutakodunk tanár után is, most, hogy felszabadul heti 2-3 délelőtt, már erre is jut idő. 🙂