Tegnap este a gyümölcsárus srác a sarkon, megkínálta Barnit szotyival. Mivel még sosem evett szotyit, nem akartam hogy telezabálja magát vele, így hamar búcsút intettünk az árusoknak, és hazajöttünk. Búcsúzóul kapott még egy marékkal a magból, ezt el is raktuk, majd itthon, mikor rágcsálni kezdtük, fedeztük fel a turpisságot!

A szotyi magját szétrágva, igazi ízbomba robbant a számban. Körülbelül egy ládányi ízfokozóban ázhattak a magok, mert brutális vanília ízük volt. Ezek után még jó hogy Barni nem evett túl sokat belőle. 🙂

A kínaiak mellesleg imádják a magokat, csak nem éppen a mi megszokott módunkon ízesítve. Az egyszerű sózás nekik nem elég. És mindent édesen esznek. Popcorn árusokat is gyakran látni, de csak az édes verziót eszik, sósat, vajasat, még nem láttam. Na mindegy is, lényeg, hogy ezt is kipróbáltuk, bár egy egész zacskóval nem vennék. A maréknyi kis vaníliás szotyit nem dobjuk ki, a vállalkozó kedvű látogatóknak megtartjuk. 🙂