Most látom, hogy az érkezés óta nem is írtam bejegyzést, csak Andi – az persze más kérdés, hogy segítettem neki gépelni / odabiggyesztettem pár sort a végére – de azért egy saját bejegyzés mégiscsak más!

Itt heverek a szállodai lakosztályunk nappalijának a kanapéján, ölemben a laptop, kilóg belőle a mobilinternet, Andi az asztalnál facebookozik, a másik szobában Barni szuszog, a TVben háttérzajnak megy a CNN (már amikor épp nem érzékeny témát feszegetnek és áll le a műsor pár percre -ilyenkor valami jó kínai műsorra váltok, most épp arról van szó, hogy Chang Shaofen bácsi 16 éve mindennap megeszik egy tál feketebabot és nemvolt beteg) – egészen otthonosnak mondanám, csakhogy egy szállodában nem lehet otthon az ember. Pedig már négy napja itt vagyunk, nem ébredünk fel éjjel, és Barnabás is minden zegzugot ismer.

De ez akkor is más. Egy szállodában mindig ott lebeg az átmenetiség érzése, az, hogy minden pénzbe kerül, hogy minden nap kitakarítanak utánam (persze vannak rendmániás feleségek, akik ezt otthon is megcsinálják… :)) Ezért kap most a munka és a család mellett nagy hangsúlyt a lakáskeresés – mert szeretnénk minél hamarabb egy saját otthont. Elvileg a jövő hét végéig kell lakást találnunk és átköltöznünk, de még idő, mire az előleg átutalásra kerül külföldről, ezért pár nappal előtte már döntést kell hozni.

Betty hatalmas segítség volt a lakáskeresésben – többen ajánlották, de persze mindig ott lebeg ettől függetlenül, hogy mennyire bízhatunk meg benne. Mert itt MI vagyunk a külföldiek, az idegenek, akikre ránéznek és egyből látszik, hogy nem ide tartoznak, hogy nem ismerik a helyi szokásokat, módszereket. És ezen az se segít, hogy beszélek kínaiul, ezt csak a tapasztalat oldja meg.

Ja, ha már a kínai tudásról van szó! Sikerélmény sikerélmény hátán! Eddig mindenhol meg tudtam értetni magam és sokkal gyakrabban értem a választ is, mint korábban. Tamásnak lehet igaza, hogy a kényszertől, hogy tudom, hogy most muszáj használnom a kínait, sok minden előjött és sokkal biztosabban használom – ez mindenesetre nagyon jó érzés.

Ma megjött Tamás, szóval bőven van munkánk. Fél napig Andiék egyedül voltak – el is mentek a fodrászkellékeshez, és vett egy Kangfu márkájú profi fodrász hajszárítót 130Y-ért. Tök ügyes, mert a neten ugyanezt 115-ért láttuk utólag, szóval jó árat alkudott ki. Nagyon büszke vagyok rá! Arról nem is beszélve, hogy simán tűnik jónak az otthon duplaennyibe kerülő – ha a tartósság is garantált, persze akkor lesz az igazi az élmény – itt ugyanis a garancia ritka mint a fehér holló. 🙂

Holnap 8-17 nem leszek itthon, remélem jól boldogulnak majd – látni- és felfedeznivaló van bőven.

No és a lakáskérdés… Tegnap asszem 13-at néztünk meg 10 különböző lakóparkban – ebből két park (5 lakás) volt az, ami igazán tetszett – játszótérrel, tóval, parkkal a közepén, hogy ne kelljen mindig messzire menni ha Barni játszani akar. Kiválasztottunk 1-1 lakást, röviden leírom őket:

1. Ez volt az első amit megnéztünk. 160nm, jelenleg egy japán család lakik benne (épp kiköltöznek), szóval ennek megfelelően a cipők az ajtó előtt sorakoztak szépen, és csak a cipőre húzott gumizacskóban mehettünk be (később amúgy kiderült, hogy ez itt általános eljárás ingatlankereséskor, de akkor is tetszett). A bútorok bababiztosak voltak, és volt egy komplett gyerekszoba. Barni egyből bevetette magát, és lenyúlta a kb. 2 éves japán kisfiú autóit… szóval neki tetszett. Nekem is, volt kád, nagy világos konyha, sütő!!! és egy vendégszoba. Szép helyen, jó magasan – csak az ára nem volt jó, 9500Y, holott 8000 az előirányzott keret. Sebaj, majd találunk hasonlót, mindenesetre érdekes volt, hogy az első már rögtön ennyire tetszett – gondolkoztam direkt ezt mutatta-e  Betty elsőnek, hogy megfogjon minket – nem tudom, mindenesetre egész nap délről észak felé haladtunk folyamatosan, szóval ez inkább véletlen lehet. 

2. Ez már a nap vége fele volt, egy másik lakóparkban néztünk meg 3 ugyanolyan alapterülető, de más-más berendezésű lakást. Ezek is 4 szobások voltak, jó elrendezéssel, viszonylag szerethető bútorokkal felszerelve. Ezt a lakást Andival egymás között utólag csak “virágos2-nak hívtuk, mert minden szekrényen virágmintás tejüvegek voltak, a fal is virágmintás volt, és a kanapék, ágyak is – de mégis valahogy sikerült ízlésesesnek megtartani az egészet, bár persze mint mindenhol, itt is voltak dolgok amik nem tetszettek – pl. hogy pici a konyha és nincs sütő. Itt az egyik szoba teljesen üres volt, ami nekünk csask jó, hiszen így egyszerűbb berendezni babaszobának. Ezt is felraktunk a képzeletbeli dobogóra, 8500Y-ért.

Láttunk még közepesen jó, rossz és borzalmasan lelakott lakásokat is, még volt egy harmadik ami viszonylag tetszett, de csak 2 szobás volt.

Ezután ma Bettyvel egyeztettem telefonon, hogy próbálja meg picit lenyomni az árakat. a 8500-as nem engedett, azt mondta, van más vevő is, nem adja olcsóbban. A másikat egyelőre 8800-ra mondták, ami bár még mindig sok, elfogadható. Két kulcskérdés van:

– Elég-e nekik az egyhavi letét. Egy évre kell ugyanis bérelni, és ha bármi okból korábban megyünk, ugrik a letét… Az általános a kéthavi letét, de egyelőre igyekszünk minden komolyabb röghözkötést elkerülni.

– Maradnak-e a bababútorok és az extra radiátorok a lakásban – ha igen akkor erre gyakorlatilag nem is kéne költenünk semmit, míg a másiknál kéne bababútor, radiátor és sütő – alsó hangon 150000 Ft.

Ezek majd holnapra kiderülnek. Addig körbenéztem a neten az ugyanebben a lakóparkokban levő árakról: a 8800 az ottani helyen pont a középmezőny, a 8500 a másik helyen a felső 20%-ba tartozik. Megkérdeztem a levelezőlistán is, mit gondolnak a helyi magyarok az árról. Volt olyan visszajelzés, hogy nagyon olcsó, most csapjak le rá mert pár nap alatt elviszik, és volt olyan, hogy nagyon drága 7000 felett nem szabad ilyet venni. Az igazság biztos valahol a kettő között van – és persze nézőpont kérdése is, és ezzel visszatértünk az eredeti kérdéskörhöz. 

Ugyanis egy kínai családnak ami nekünk 8500, nekik 6500. Ami nekünk 8000, az nekik 6000 és így tovább. Ki lehet védeni? Nem nagyon. ALkduozni lehet? Lehet, de nekünk háromszor olyan nehéz lesz, és feleannyira sem tudunk, mint ők.Van akinek sikerül? Van. Nekem fog? Nem.

Nekem most az a fontos, hogy elfogadható áron találjunk egy kényelmes otthont jó helyen. A helyi árakhoz való közelítést majd a második körben megpróbáljuk. Az a szerencse, hogy olyan helyen dolgozom, ahol ugyanezt gondolják.

Lehet, hogy Betty első körben direkt drágább helyekekat mutatott hátha belemegyünk? Lehet. Lehet, hogy a jókkal kezdte, mert őszintén segítőkész? Ez is lehet. De igazából mindegy, az ár-érték arány számít és ebbe beletartozik a kiválasztás közben nyújtott kényelem is.

Amúgy ezekben a lakóparkokban rengeteg a gyerek. Össze-vissza rohangálnak és játszanak a kertben, kínaiak, külföldiek egyaránt. Tiszta óvoda. és persze a méretkülönbségekről se feledkezzetek meg… A xiangmei garden mondjuk a nagyobbak közül való, de ott van kb 100-120db 12-24 emelet közötti épület… szóval a hazai lakótelepekkel vetekszik, csak éppen a lakóközösség más társadalmi osztályból kerül ki.

Na megyek is, mert 11 óra és holnap 9-kor már az ügyfélnél kell lenni… Holnap Andi jelentkezik, mert velem semmi érdekes nem fog történni pár powerpoint prezentáción kívül 🙂