Laci záró gondolatait közvetíteném, mielőtt lassan indulnak a reptérre. Holnaptól pedig bejegyzések özöne várható, ahogy megpróbálunk felzárkózni a dokumentálatlan élményekkel 🙂

Fájó szívvel búcsuzunk, felejthetetlen volt az elmúlt 14 nap. Sok mindent láttunk, amit pár évvel ezelőtt nem gondoltunk volna, hogy lehetőségünk nyílik rá.

Nekem a legnagyobb itteni élményem a Nagy Fal volt. Úgy látszik a falak mély benyomást keltenek. Az emberek kedvesek voltak. A párás meleg nem nekem való, de kibírtam. A kínai koszt is “elmegy”, csak az utolsó nap gyengélkedett a gyomrom, így be kellett érnem kis sós krumplival, míg a többiek tömték magukba az Andi és Peti által elkészített pizzákat.

Barni nagyon aranyos volt, sokat nőtt és okosodott. Mire legközelebb újra élőben látjuk, biztos még legalább ugyanennyit fog fejlődni.

Köszönönjük mindenkinek a szíves vendéglátást, és hogy kibírtak minket két hétig. Nem is maradnánk, ne is akarjanak minket marasztalni. 🙂

Pár óra múlva repülünk, reméljük jó utunk lesz hazafelé. Újra oootthon leszünk.