Még az újévi ünnepek alatt vendégségbe voltunk hivatalosak Kay-hez és családjához. A családját elég kiterjedten kellett értelmezni, hiszen a férjén kívül várt ránk Ricsinél 2 hónappal fiatalabb fiuk, illetve Kay épp ott vendégeskedő szülei is.
Újévi ebédre hívtak meg, ami csupa északkeleti (Kay családja ott él, ő is ott született) specialitásból – és természetesen jiaozi-ből állt. Jiaozi-t már töltöttünk még Xiao Ayival korábban – persze ahány ház, annyi szokás. Kay-ék például zellert is tesznek bele, és kevesebb fűszert – valamint a “tasakját” is maguk gyúrják és nyújtják – szóval ismét volt mit tanulni. Egy jó órát töltögettünk – afféle férfimunka lett belőle, mert Andi az elején Ricsit ette, Kay meg Lele-t nyugtatgatta – ugyanis sírógörcsöt kapott, amikor meglátott minket 🙂
Aztán persze bekapcsolódott mindenki, ahogy az szokás újévkor és jót töltögettünk közösen.
Barni is lelkesen segédkezett:
Lele időközben elálmosodott – az altatás itt úgy működik, hogy Kay anyukája elment vele a kisszobába lefektette maga mellé, és addig ki se jött a szobából, ameddig a fiúcska aludt – jó két órán át. Szegény gyerkőcöt amúgy se nagyon láttuk a földön – karról karra járt, ami egyfelől érthető, hiszen itt is elég messze laknak a nagyszülők (jó 2000km) és ritkán látják – bár speciel most Kay anyukája pont hozzájuk költözött 4 hónapra, mert nyugdíjba ment. (Andi üzeni a kedves nagyik, hogy ne is álmodjatok róla! :)) Kay is panaszkodott a minap, hogy most már kicsit sok a szülőkből – márpedig ha egy kínai a szüleire panaszkodik, akkor tényleg sok lehet 🙂 De amúgy is más a nevelés – pl. mondták, hogy a földre ilyen korban még amúgy sem teszik le mászkálni, maximum járókába.
Szóval mások a gyereknevelési szokások, de ezt eddig is tudtuk. Azért az szíven ütött, amikor megkérdezték, hogy mi hagyjuk-e, hogy Ricsi ide-oda forogjon alvás közben, illetve figyeljük-e, mikor melyik oldalon alszik, mert olyan keskenynek tűnik a feje. Mondtam, hogy hason kívül úgy alszik ahogy akar (illetve most már hason is persze). Erre mondták, hogy ők nagyon figyelnek rá, hogy vagy háton aludjon a gyerkőc, vagy ha esetleg oldalra fordul, akkor egyenlő ideig legyen a jobb és a bal oldalán, hogy szép szimmetrikus arca legyen ha felnő – és ebben a pillanatbanhirtelen értelmet nyert hármas számú Ayi “vigyázzba fektetem Ricsit” akciója. Szóval asszimetrikus fejű gyerekeink lesznek – de nem igazán érdekel 🙂
Eközben azért sor került az ebédre – nagyrészt Kay apukája főzte és nagyon finom volt minden, még a robbantott csirke is. A fődíjat a friss zölséges hússal töltött, tésztába mártva kisütött padlizsánlapok kapták, ez hihetetlen jó volt. A képen nem látszik, de volt káposztaleves is speciális tofuval – nyomokban az otthoni ízekre emlékeztetett.
Aztán ebéd után Barni elkezdte szétszedni a lakást – majd végül felkelt Lele és sor került némi közös babázásra és babacserés ismerkedésre.
Hazaindulás előtt még addig is sikerült eljutni, hogy a karomba vettem a kissrácot és nem sírt. Mindössze az ajándékba hozott gumibékát kellett hozzá odaadnom 😉
Szóval érdekes volt, jó volt, de legközelebb most már tényleg ők jönnek hozzánk, ezt megígértettem! 🙂