Van új Ayink. Nem szeretem a változásokat, és mivel nagyon hiányzik nekem a régi Ayi, ezért aztán különösen nehéz megszokni az újat.

Az egész úgy kezdődött, hogy már Xiao távozása előtt a szomszédunk, Jane, elkezdte tesztelni a lehetséges jelölteket. Jane Taiwan-i, ami nekem gyakorlatilag egy kínaival egyenlő (pedig nagyon nem… 🙂, de mivel fél életét az USA-ban tölti a munkája miatt, ezért mégse. Jane nagynénje tőzsgyökeres Shanghai-i, így mikor kiderült, hogy új ayi kell, akkor ő rögtön mondta Jane-nek, hogy nem lesz könnyü igazán jót találni… Jane nem hitt neki, de aztán neki is rá kellett jönnie, hogy ez majdnem igaz. 🙂

A kiválasztási folyamat úgy zajlott, hogy a fent említett nagynéni előszűrést végzett, majd a három legjobb jelöltet továbbküldte, akik mind egy egyszeri 2-3 órás tesztnapra jöttek Jane-hez – és hozzánk is benéztek utána picit. Azért keresünk együtt Ayi-t, mert mindenki jól járna vele. Olcsóbb órabért tudunk kialkudni együtt, nekünk is kényelmes ha az Ayi a szomszédban elérhető, és persze az Ayinak is kényelmesebb, hogy nem kell több helyre járnia. Ugyanakkor Jane választásában maximálisan megbízunk, hiszen Xiao-t is nagyon szerettük, és szintén ő ajánlotta anno.

A nagynéni három jelöltet küldött. Őket egy darabig csak úgy emlegettük, hogy egyes, kettes és hármas számú Ayi.

Az első számú Ayihoz Jane áthívott, van-e kérdésem. Mondtam, hogy igazából nincs, maximum az, hogy jól főz-e, mert Xiao-nál rászoktunk a heti háromszori házi kínai kosztra, annyira jó volt. A válasz az volt, hogy akiknél most dolgozik, ott főz is és elégedettek is, de nem tudja, hogy nekem ízlene-e, elvégre mindenkinek más az ízlése. Amúgy szimpatikus volt ránézésre.

A második számú ayi úgy reklámozta magát, hogy ő mindenben nagyon jó, ami elég furcsa egy kínainál, de gondoltuk meglátjuk mi lesz. Épp Peti is itthon volt, mikor érkezett. Jane átkopogott és mondta, hogy az ayi “nem készült fel” a tesztelésre, ami elég furcsa, mert akkor minek jött? Az Ayi lerakott egy csomag vizsga és egyéb bizonyítványt az asztalra, egyre csak fényezte magát meg kérdkedett milyen gazdag családoknál dolgozott korábban. A válasz pedig az volt, hogy csak köszönni meg beszélgetni… ? 🙂 Jane szépen el is küldte. Mert ha annyira jó mindenben, akkor nem nagyon értettük, hogy hogy nem állhat készen arra, hogy kicsit takarítson… na mindegy.   Maradt tehát az első számú ayi és a harmadik, akit a nagynéni favorizál.

Harmadik számú ayival is találkoztam, Jane elmondta neki miket kell nálunk csinálni, takarítás, főzés, gyerekvigyázás/okítás. Szimpatikus volt elsőre, de ugye a puding próbája az evés…

Aznap, mikor a harmadik számú ayi elment, Jane átjött és tanácsot kért. Elmondta, hogy vacilál, nem tud dönteni, mert Ayi 1 jól takarított, de fura választ adott a kérdésekre (azaz nem menedzselte magát nagyon) nem beszélt túl sokat és neki nem tünt túl eszesnek, mert a 15. emeleten kopogtatott más lakásokba, holott megmondta Jane, hogy hol laknak, és fel se hívta Jane-t, hogy hova kell mennie, mikor nem találta a lakást. Ebből mondjuk nem lehet szerintem egyértelmüen leszürni, hogy valaki lüke, de azt hogy nem túl talpraesett, azt igen.

Ayi 3 nagyon alaposan takarít, minden rendben lenne vele, csak ne beszélne rengeteget… Jane is sokszor otthon dolgozik, így érthető, ha ez zavarja. Én ezért mondtam neki, hogy mi megbízunk a döntésében, és abszolút rábíznánk a dolgot, hogy kit választ, de addig-addig erősködött, hogy végül elmondtam én is az érzéseimet. Azaz, ha nem túl eszes valaki, akkor a gyerekeimet nem feltétlenül bízom rá, meg amúgy is veszélyes lehet, hiszen ráhagyjuk a lakást, mikor nem vagyunk itt, stb… így esett, hogy Ayi 3 nyert -amúgy is felé húzott az inga szerintem-, és ő jár hozzánk második hete.

Ayi 3-nak nem tudjuk még mindig a nevét, lassan ideje lenne megkérdezni tőle… 🙂 (Azt hiszem Zou Ayi, de Jane anyukája mutatta be, aki most szintén itt lakik, de nem mindig értem teljesen, mit mond, tehát nem biztos. 🙂

Tényleg nagyon szépen takarít, de “kicsit” tényleg sokat beszél, Ricsivel eleinte csak affektálva, gügyögve beszélt, és a főzés nekem picit körülményesnek, lassúnak tünt, bár még csak egyszer főzött. Az első hét elteltével Jane összefutott Petivel a liftben és kérdezte, meg vagyunk-e elégedve az Ayival. Peti diplomatikusan azt mondta, hogy nem mindenben 100%, de alapvetően nincs nagy bajunk vele. Hát lássuk csak, mik az idegesítő tényezők:

• Tényleg NAGYON SOKAT BESZÉL!
• Akkor is beszél hozzám, ha nem értem mit mond (Peti érti és azt mondta, hogy mondja nekem a dolgokat, majd a felénél: nem értem, ugye?-ezt a kérdést mondjuk pont értem- és folytatja tovább…
• Nézi ahogy eszem, ami engem nagyon idegesít
• Folyton ugrálnom kell, mert mindig kérdez valamit, hogy ebbe-abba főzhet-e, elsúrolhatja-e azt vagy azt az edényt, stb. Kicsit önállótlannak érzem néha (de lehet ez csak a tanulási fázis)
• Ricsivel gügyög 🙁
• Volt, hogy korábban érkezett egy negyed órával, és nekiállt kiabálva telefonálni, hogy a saját hangomat nem hallottam tőle.
• És valahogy túl kedves, túl körülményes…

Peti azt mondta, szerinte csak idő kell, hogy összeszokjunk. Jane-ék sem voltak vele elégedettek, hívták is Ayi 1-et még egy tasztnapra, amire az nem tudott eljönni, így egyelőre maradtunk ennél a hölgynél. Hétfőn megmondtam Petinek, hogy még a mai napot megadom esélynek Ayi 3-nak, de aztán én nem szeretném ha többet jönne, mert hiába a jó takarítás, nem vagyunk egy hullámhosszon.

Na erre ma és tegnap semmi gondom nem volt vele, tök normálisan viselkedett. Úgyhogy jön holnap is és megkértük, hogy főzzön újra, rák lesz padlizsánnal. Kíváncsi vagyok, ez egy fontos teszt. 🙂

Összeségében most talán elégedett vagyok, mert Ricsi szereti, (és ma nem is affektált vele) meg tudja nyugtani, eleltatni, és letenni úgy a kiságyba, hogy mint a szálfa hanyatt fekteti, beigazítja a kezeit a törzse mellé, lábait szépen vigyázba, ruháját megigazítja rajta, majd nyakig betakarja. Hát mikor megláttam majdnem elröhögtem magam, mert számomra annyira mókás jelenet volt, mintha nem tudna  máshogy nyugodtan aludni a gyerkőc. 😀 Ilyen alaposan még én se takarítok, ráadásul nem is súrolom el az edényeket, most meg úgy néz ki mind, mintha tegnap vettük volna (Manka örülne, ha látná őket! 🙂 ) Főzni tényleg jól főz és 17yuant fizetünk óránként, tehát 15%-kal olcsóbb, mint Xiao.

Szóval alapjáraton szuper, de mégis, még mindig nem vagyok tökéletesen elégedett, pedig lehetnék, mert látszik rajta, hogy tényleg igyekszik, csakhát nem Xiao… 🙂

Meglátjuk még, egyelőre szerintem marad, legalább lesz aki gondozza a virágokat és ügyel a lakásra, amíg otthon leszünk.