A nyugalom szigete vagyok

Panda Posted in Az első hetek,Tags: , ,
2

Még mielőtt kiderült volna, hogy Kínába költözünk, egyáltalán nem voltam megijedve az eseteleges lehetőségtől. De aztán mikor biztossá vált, hogy megyünk, akkor sem igazán éreztem idegesnek magam legtöbbször – mégis az elmúlt két hónap óriási feszültséggel telt el, pedig én tényleg azt gondoltam, hogy nem félek.

A sok cívódás, veszekedés és kiakadás után a búcsú napja nem volt könnyekkel teli részemről  – mert tudom, hogy hamarosan hazajövünk látogatni. Az indulás reggelén azért volt egy kis sírás, de Peti hamar megvigasztalt, majd ráparancsoltam a rokonokra is, hogy ne merjenek sírni – főleg Barni miatt, nehogy azt érezze, hogy valami tragédia történik.

De azért nagyon megható volt a búcsú olyan emberektől is, akiktől nem vártam, hogy könnyezni fognak. Valahol ez nagyon jólesett, de sajnáltam is, hogy így alakult, mert mindig annak nehezebb, aki otthon marad.

Nagyon köszönöm az utazás előtti spontán esti búcsúbulit, meg hogy egy kisebb díszkísérettel mehettünk ki a reptérre.

Barni a Ferihegy 2 babavárójában

Az utazás leírásához képekkel!!! klikk a tovább gombra!

More »

Megjöttünk.

zaqrack Posted in Az első hetek,Tags: , , ,
2

Azt hiszem életem eddigi legkeményebb 24 óráján vagyok túl.

Egy dolog megszokni és elviselni a hosszú repülőutakat, és más dolog ugynezt babával,70kg poggyásszal és egy kisebb hegynyi kézipoggyásszal végigcsinálni. Csináld utánunk, ha nem hiszed.

Én őszintén szólva Pekingben kicsit kezdtem az átszálláskor elveszteni a türelmem, de aztán végül csak zökkenőmentesen eljutottunk a szállásunkra. Andi azt hiszem majd részletesen fog írni a történtekről, én csak köszönetet  szeretnék nyilvánítani:

  • A világ legeslegjobb feleségének, amiért akkor is erős és támogat, amikor épp nagyon magam alatt vagyok, vagy félek.
  • A világ legügyesebb és legokosabb manójának, Barnabásnak, aki mindössze másfél óra alvással hihetetlenül jól és csak néhány rövid hisztivel végigbírta ezt az egész utat, úgy, hogy végig ő volt a sztár mindenhol 🙂
  • A Hainan Airlines-nak, mert a Budapest – Peking út nagy részében mindig ott volt valaki, hogy Barnabással foglalkozzon. OK, félig volt csak tele a gép (3+2 helyünk volt hármunknak :)), de akkor is.
  • A taxisnak, aki behozott a reptérről, mert tücsökciripelés és kanáriének mellett sokkal jobb utazni egy ilyen nagyvárosban, mint kínai popzenét hallgatva (voltak állatok a kocsiban).
  • Sanghjnak, mert nagyon szép arcával köszöntött minket. Napsütés, kellemes idő és kedves emberek. Még a holnapra ígért esőt is előre megbocsájtom, annyira jó volt így megérkezni.
  • A Salvo hotelnek, mert már megint ingyen upgrade-elték a foglalásunkat az egyik legnagyobb lakosztályukra, és mert 5 perc alatt elintézték a bejelentkezést, ami hullafáradtan a fent említett csomagokkal és a karon ülő ernyedten alvó Barnabással nem mindegy, meddig tart 🙂

A városból még csak egy utcányit láttunk, de az mindenkinek tetszett. A mai nap az utazáson kívül az alvásról és a felgyülemlett feszültség leadásáról szólt. Hétfőtől meg jön a munka java… most már azt hiszem készen állok rá.

Ja és még annyit, hogy az otthon és a család értékét akkor érezni a legjobban, amikor távol vagy tőlük. Hiányoztok mind.