Ayihelyzet

zaqrack Posted in Család
3

Kicsit meglepődtünk, mikor hazaérkeztünk Budapestről, hogy a lakás pontosan ugyanolyan volt, mint amikor itt hagytuk – elvégre megbeszéltem az Ayival, hogy ha ideje engedi, néha nézzen fel. Jó, gondoltam az elején biztos nem ért rá, vagy én kommunikáltam le rosszul a dolgokat, utána meg ugye ünnepek voltak és hazautazott, ekkor tudtam is, hogy nem fog jönni. Végül is pár virágot kivéve nem ment tönkre semmi és egy gyors takarítással sikerült rendberakni mindent. Úgy terveztem majd a jövő héten írok neki, visszajött-e már Shanghaiba, tud-e jönni hétvégén.

Aztán kedden átköszönt Edward, a szomszéd, és kérdezte nincs-e szükségünk Ayira. Mondtam, hogy lehet, hiszen Yue csak hétvégente tud jönni és épp nincs másik Ayink. Mire mondta, hogy Yue most egy jó darbaig hétvégén se tud jönni, és náluk is új Ayi van, ugyanis Yue autóbalesetet szenvedett – pontosabban elütötte egy autó.

Szerencsére relatív jól megúszta a dolgot – többek között ugyan megsérült a gerince is, de helyre fog jönni, maradandó károsodás nincs – ellenben 3-4 hónapig pihennie kell. A baleset Yue hibájából történt, figyelmetlenül közlekedett – gondolom a kismotorjával. Nagyon sajnáljuk, gyorsan írtam is neki a beszélgetés után egy üzenetet, hogy mielőbbi jobbulást kívánunk, aminek nagyon örült, írta, hogy már jobban van, kikelhet az ágyból, kicsit már sétálgathat is. Remélem mihamarabb rendbejön és még találkozunk.

Visazatérve Edward felajánlására, elmondta, hogy az ő új Ayijuk ugyan teljesen tele van, de egy a lakóparkban lakó barátjuk Ayijának van pár szabad órája amit szeretne kitölteni. Nagyon megbízható Ayi, 5 éve dolgozik a barátjuknál (Ayi viszonylatban ez egy örökkévalóság, 1-2 év szokott lenni a maximum, utána továbbállnak), nagyon elégedettek vele. Délelőtt és délután is náluk van, ellenben délelőtt 11 – délután 2 között nincs elfoglaltsága amit szívesen kitöltene. Ez ugye nekünk szinte tökéletes, mert heti 10 órára keresünk Ayit, optimálisan 3×3 órát, de ha 5×2, az se lenne rossz, ráadásul ha esetleg tudna 11-kor kezdeni, akkor pont tud főzni egy finom ebédet, és egykor, mikor Ricsi aludni megy, ő is pont végez. Edward megadta a barátjuk telefonszámát, illetve megígérte hogy megadja a mienket neki –  én nagyon megköszöntem és jeleztem, hogy majd holnap hívom – elvgére már este 7 óra volt, nem akartam zavarni.

Sokat nem kellett várnom, egy órán belül hívott az elég gyorsan és erős Shanghai-i akcentussal beszélő Jin néni, Edward-ék barátja. A körülményekhez képest egész jól értettem a mondanivalóját – megbeszéltük, hogy napi két órára örömmel alkalmaznánk az Ayit némi próbaidő után és hogy csütörtökön itthon leszek napközben, átjönnek majd bemutatkozni. A néni nagyon aktív volt, többször hajtogatta, hogy én csak ne aggódjak, ő majd mindent elrendez és midnen rendben lesz. Igazi Shanghai-i néni ez a Jin 🙂

Így is történt, ma jöttek, Jin meg az Ayi, megismertük egymást, mindketten nagyon szimpatikusak voltak. Ricsi végig ott mosolygott körülöttük és 5 perc alatt eljutott oda, hogy átkéredzkedett az Ayi nyakába. Úgy néz ki a kínai középkorú nénikre kifejezetten bukik a fiú 🙂 Ay Ayi nevét persze elfelejtettem (de majd megkérdem), 46 éves, Shanghai-i, relatív magas (ez külön ki lett emelve, hogy emiatt jól passzol hozzánk külföldiekhez – biztos :)), jót rötyögtek azon, hogy Ricsi orra igazi kínai orr, látszik, hogy Shanghaiban született, hiába külföldi 🙂 Jin sokat áradozott róla, milyen precíz és hogy többször megtalált dolgokat, amiket elvesztettek – pl. pénzt is.

Kedvesnek, értelmesnek tűnt, megbeszéltük, hogy nagyrészt főzés-takarítás-Ricsivel játék.  Mondta, hogy legközelebb hozza majd a személyijét, hogy le tudjuk másolni (jó, hogy nem nekünk kellett kérni, hanem neki jutott eszébe) Holnap jön először próbanapra, 11-től egyig, kíváncsian várjuk mi finomat főz – ugyanis abban egyeztünk meg, hogy ezzel kezdünk. 🙂