Bosszantó nap

zaqrack Post in Hétköznapok,Tags: , ,
3

Vannak olyan napok, amik nem annyira rosszak, de nem is jók, vagy kellemesek. Afféle bosszantó, kellemetlen napok. Na ez is olyan volt.Ráadásul hétfő.

Pedig milyen szépen indult!

Szép kényelmes, kipihent ébredés, még egymásra is volt némi időnk reggel, mielőtt Barni felkelt. Közben jön két SMS, mindkét munkatársam lebtegedett, és otthon marad. Sebaj, inkább most, mint a határidő előtt. Megoldjuk.

Nagyokat dörög az ég, ezért leteszek a bicajjal munkába menésről. Reggeli, a vége kicsit kapkodva, de még épp elérem a buszt. Kilencre be is érek, az iroda kihalt, még senki sincs bent. Nem baj, ilyenkor igazán hatékony az ember.

Andi hív. Illetve nem hív, mert az új asztalomnál (két hetente átülök, mert valaki elfoglalja a helyem) nincs térerő, skype-on keres. A Barni új ágyára rendelt gumilepedők nem jók, kicsik.

Akkor munka közben pihenésképp némi beszélgetés az eladóval kínaiul, semmi gond, ő küldött rosszat, küldjem vissza, kicserél, még a postaköltséget is állja. Ez itt Kínában nagy szó.

Eddig minden nagyon jó és szép. Aztán ebéd körül fordult a kocka.

Andi keres ismét, hogy Barni nagyon sokat vakaródzik, szerinte fejtetű. És tényleg. Most hogy Andi mondja, nekem is napok óta viszket picit a fejem. Szuper.

Ezek után próbálok utánajárni a vízumügynek – mert nagy pocakkal és pici babával nem olyan jó repkedni. Már kívültől fújom a szabályzatokat, de pár kérdésre szakemberhez kell fordulnom. Olyan jó kínaiakkal kommunikálni. Mindig ráéreznek a lényegre és a kérdésemre válaszolnak. Egy kitűnő példa, két kör levélváltás után:

What about if I we have a newborn baby? Do we need to go to Beijing or can we do paperwork in Shanghai?

>>> You need to prepare the original Birth Certificate for your newborn baby.

Jó, de ezt ki kérdezte? Ezt tudom. És a kérdésemre ki válaszol??? Na mindegy, van türelmem, még 3-4 kör levélváltás és kiderül amit szeretnék.

Ebéd, lazac, finom.

Délután. Heti meeting a kínaiakkal. Akik mostanában rászoktak, hogy még az engem érintő témákban is csak akkor beszélnek angolul, ha épp tőlem kérdeznek valamit. Amúgy megy a kínai. Nem baj, edződök. Az eddig kényelmesen szeptember elején induló és decemberben leadandó munkát most hirtelen kitalálták, hogy már október közepén le kell adni. Ja és ugye október eleje nagy ünnep itt Kínában, tehát 1, de inkább 2 hétre minden leáll, még az irodát is bezárják. Tehát a mi embereink se dolgoznak. Szóval lesz négy havi munkára egy hónap, három ember helyett kb. másfél ember. Ejjj. Hogy ki és hogy fogja megcsinálni, azt még nem tudom.

Késő délután, hívás az otthoni irodával. Na de hogyan? Skype – nem megy. Office communicator – nem megy. Gotomeeting – nem megy. Mobil – szakadozik a vonal. 20 perc után feladjuk. Úgy látszik ma nem akarja a nagy testvér, hogy beszéljünk.

Elegem is lett, inkább elindulok haza picit korábban, majd dolgozom még úgyis este.

Hazafele metró, -18fok a légkondi miatt. Átkozom magam, hogy nem jöttem bicajjal, ott meleg van, de legalább mozgok és fúj picit a menetszél. Ráadásul egy csepp sem esett ma. Jólesik a Rammstein, passzol a hangulatomhoz.

Gyógyszertár. Kis puska elő, simán elmagyarázom, hogy hajtetű-irtót keresek, olyat, amit terhes nő is használhat. Értik. Azért 3x rákérdezek, inkább legyek hülye külföldi, mint rosszat vásárló.

Kaptam valami kínai gyógynövényes kencét, 10Y volt és még a hátára írt kínai utasításokat is nagyjából értem. Na meglátjuk…

Hazafele az utca másik felén eszembe jut, hogy fésűt elfelejtettem venni. Na sebaj, van még egy gyógyszertár az utcában – az van, csak fésű nincs. Azt mondja ilyet csak kórházban kapni. Jó.

Hazaérek, csuromvizesen az izzadtságtól. Holnapra 37 fokot mondanak. A Barnival tervezett játék sajnos ugrik, irány a kórház. Azért a rendelt fürdőszobamérleget még kipróbálom, szép és jó.

Bicajra fel, irány a kórház. Nem egy vidám hely, de jobb, mint az otthoni. Megvan a gyógyszertár. Azt mondják itt nincs fésű, menjek a gyerekkórház főbejárata melleti gyógyszertárba. Megyek.

Itt sincs. Menjek a felnőttkórház gyógyszertárába. Megyek. Okosan – bicajjal. Nagy a kórház.

Itt sincs. Menjek a Nanquan utcai gyógyszertárba. Megyek…

de nem találom.

Megunom, haza. Egy óra elment a semmivel. Na jó, legalább vettem bagettet és befizettem a vízdíjat.

Hazaérek, taobao-n rendelek fésűt 5 perc alatt 17Y-ért. Holnap elvileg már hozzák is. Hogy ez miért nem jutott eszembe előbb???

Kis játék, aztán jön a másfél órás fürdés-hajvágás-kenegetés-hajmosás-fürdés kör mindhármunknak.

Aztán munka, most meg fél tizenegy és végre egy kis pihi.

Nem épp álmaim napja, de nem idegeskedtem egy percet sem és remélhetőleg a bogaraknak is annyi. Barni meg cuki kopaszon is 🙂

 

« Prev: :Next »