Még a föld alatt is vannak?


Mióta itt vannak Robiék, én kalauzolom őket több-kevesebb sikerrel, míg Peti dolgozik. Néztünk már buddhista templomot, parkot, kertet, piacot, bárnegyedet, és tegnap a copy marketet. A tegnapi elég henyélős nap lett amúgy. Esténként pedig együtt játszunk / éttermezünk, ezért nincs blog.

Kezdődött a dolog avval, hogy este, mikor Peti kinyitotta Barni szobaajtaját mikor lefeküdni ment a csapat (mégis kapjon egy kis levegőt a kis manó!), akkor Barni kirobbant a szobájából, végigcsörtetett a folyósón, és behuppant közénk az ágyba. Én már nagyon álmos voltam, de úgy voltam vele, hogy ha alszik, akkor jó, ha nem akkor meg irány a saját ágyikója. Persze Peti tapasztalatlan az ilyen Barni-cselekkel, és háromnegyed óráig hagyta, hogy a kis pandúr úgy csináljon, mint aki mindjárt alszik. Aztán persze mégsem, mert olyan izgalmas éjjel a világ, pláne a szoba! Végül én untam meg, és visszavezettem a fekhelyére. Hatamlas hiszti persze, 5 perc múlva pedig kellemes csönd. Szuper.

Azt azért hozzátenném, hogy barni először “vigyázfekvésben” mosolygott a plafonra nézve, utána elkezdett pofákat vágva szórakoztatni minket. Ezután jött a mászkálás körbe az ágyon, az utcai fények bámulása és mutogatása, majd pedig miután sikerült visszaparancsolni feküdni, elkezett összefüggő mondatokban beszélni, pl.: “Aaa Mé Ló Nyu Nyu Báá Árr Me Ba!” Hát hogy lehet így elküldeni aludni? 🙂

Persze ezzel a manőverrel el lett szúrva másnapra a gyerkőc napirendje, így délelőtt elballagtunk a közeli Starbucks-ba. (Ez itt a reklám helye!) Az ott elfogyasztott muffin megtette felpörgető hatását Barnabásra, akinek nehezen lehetett elmagyarázni, hogy ne a kismotorral akarjon a lépcsőn legurulni…

Otthon korai ebéd, és alvás. A skype-nagyik így le is csúsztak aznap Barniról, aki 5ig szunyált. Miután felébredt lassan összeszedtük magunkat, és elmentünk a copy marketre hogy begyüjtsünk pár dolgot Robiék kívánságlistájáról. Mikor odaértünk Robi meglepődött: Metrózni kell????? Mire én: Nem, az aluljáróban van a piac! 🙂

Leértünk. Robiék megfogalmazása szerint a kínai árusokban mozgásérzékelő van, egyből ugranak eléd, hogy ezt nézd meg, azt nézd meg… nem egyszerű, Robit frusztrálta is a dolog. Barni közben mindenkit rabul ejt, az egyik boltban azt hitték, hogy Robi az apukája, mondtam, hogy nem, ő az apukája testvére. Ezzel ellentétben a múltkor a masszázsszalonban Katit nézték a Peti húgának. 😀

Robi azt mondja, eddig azt hitte, hogy itt az emberek csak felfelé terjeszkednek, építkeznek, de most hogy látja, milyen nagy terek vannak a föld alatt, és hogy ott mennyien vannak, kicsit ijesztő. 🙂

Begyűjtöttünk egy teáskészletet, meg egy-két apróságot nekik, aztán találkoztunk Petivel, és mentünk enni. Az utcánkban lévő, legközelebbi kínai étterembe mentünk, degeszre ettük magunkat, és még haza is vittünk belőle. 🙂

A menü:

Előételek:

  • ismeretlen zöldség pácolva gombával
  • édes szószban pácolt répával töltött uborka
  • szalonnába tekert uborka

Főételek:

  • pirított káposzta császárhusival
  • csípős paprikával marhahús
  • bitang csípős marha zöldségekkel
  • jiaozi pekingi módra
  • pirított tésztabatyu paprikakrémmel (ez zöldségesebb mint a többi)
  • rákos dim sum
  • baconos, zöldfűszeres palacsinta
  • száznapos tojás
  • párolt zöldség szójaszószban
  • vizililiomos zellersaláta

Desszert:

  • friss görögdinnye
  • tojáskrémes, édes kosárkák

Végül kártyával zártuk a napot, meg egy nagy ananásszal. 😀