Pekingi kacsa

zaqrack Post in Konyha, Utazás,Tags: , , , , ,
5

-Ezt a bejegyzést Andi írta – én a dőlt betűs részekkel kontárkodtam csak bele.-

Peti már Pekingbe érkezésünk előtt pedzegette, hogy ittlétünk alatt mindenképpen el kell mennünk egy igazi pekingi kacsát enni. Én bevallom őszintén, ódzkodtam tőle, egyrészt azon kívül amit az Ayi főz, mostanában nem sok kínait ettem, másrészt a honvágy miatt folyamatosan európai kajákat kívánok (persze lehet, csak a terhesség miatt), harmadrészt pedig nagyon jó kacsát csinálok én magam is.

Az első pekingi napon nemhogy a kacsától, de Pekingtől is elment az összes kedvem. Ma a Nagy Falnál újra visszajött szerencsére –  de valamiért nem vártam túl sokat a pekingi kacsától, kedvem se volt sok menni, de Peti annyira lelkes volt, hogy nem volt szívem nemet mondani, így aztán hazaérve Peti foglalt is asztalt este hétre.

Hova foglaltam? Peking –nem meglepő módon- tele van pekingi kacsás éttermekkel (ellentétben azzal, hogy otthon Budapetsen nagyon nehéz jó magyar kaját kínáló éttermet találni!). 2-3 igazán híres étterem van, ahol hossző évek óta specialitás a kacsa, tehát szinte mindenki aki betér, eszik legalább egy fél de inkább egy egész kacsát. Azt mondják, aki Pekingbe jön kacsát enni, mindenképp ezek közül az egyik helyen próbálkozzon. Nekem csak két problémám volt vele: Egyrészt nagyon elszálltak az árakkal (a kacsa 200Y azaz 7000Ft, és az egyéb ételek is az átlagos árak duplája körül mozognak), másrészt pedig ezek mind óriási hodály éttermek millió asztallal és ennek megfelelő kiszolgálással. Valami meghittebbre vágytunk.

Keresgéltem tehát más opciók után – és találtam is, pár éve az egyik nagy étterem főszakácsa 20 év tapasztalattal a háta mögött nyitott egy pici, alig 20 asztalos kis éttermet, ahol állítólag mesteri módon elkészített kacsákat szolgál fel, más érdekes, nagyrészt fúziós stílusú ételekkel emberi áron – Ide mentünk hát, az étterem neve a bejegyzés alján megtalálható, ha valaki esetleg a nyomunkban szeretne járni. Chaoyang kerület központi részébe van, könnyen megközelíthető, de népszerű, tehát, asztalt foglalni ide is érdemes.

Barni a faltól hazafele menet beszunyált a kocsiban, így a szállodában már nem nagyon akaródzott aludnia – ellenben velem, aki átaludta  a délutánt. Arra ébredtem, hogy Barnabás föl-le rohangál a szobánkban, azt kiabálva, hogy „Redőautó! Metőautó! Kipukk! Megsze!” és a többi szokásos… Mivel az asztalfoglalásig még volt időnk, kicsit kószáltunk a szállodában, majd hatkor, korgó pocakkal útnak indultunk és behoppantunk egy taxiba.

Az étterem nagyon cuki volt, az asztalok mellett székek helyett kényelmes minikanapék párnákkal, hangulatos világítás kalitkákba lógatott lampionokkal, a falon pedig rengeteg papírsárkány kiteregetve. Az asztalt díszítő kacsa alakúra hajtogatott szalvétákba a szánkat is féltünk beletörölni, annyira gyönyörűek voltak.

Kihozták a –szerencsére nem túl hosszú- étlapot és mi némi tanakodás után rendeltünk Figyelem! A kínai étlapon vannak extra ételek amik az angolon nincsenek. Mi si csak utólag jöttünk rá!

Italnak koreai pomelóteát kertünk:

koreai pomelótea

Mmmmmmmmmm. Semmiféle keserű vagy savanyú íz nem volt benne, mint az átlag zöldteáknál. Cukrot egyáltalán nem kívánt, rögtön le is írattuk a nevét, hogy tudjunk szerezni otthonra. 5/6, talán a legfinomabb tea amit valaha ittam.

Az alábbi ételeket kaptuk sorrendben:

fokhagymás brokkoli

Ez nagy kedvenc, arra az esetre rendeltük, ha Barni nem enne mást. Isteni finom volt, roppanós de nem kemény, fokhagymás de nem csípősen. Hibátlan. 5/5 pont.

V/F saláta

Nem tudjuk a V/F mit jelentett de ez is nagyon finom volt. Ízesítésre inkább európai jellegű. A piros, pritaminpaprikára hasonlító alkotóeleme csípős volt! Nem kicsit. Nem kevés bors is volt rászórva, így elég pikáns volt. De még én is többet ettem belőle mint Peti, pedig nem szeretem  a csípőset. Finom volt, na! 5/4, de közel az 5/5-höz.

marhahusis pirított rizs

Finom, nem zsíros (mint sok helyen Shanghaiban), omlós marhahússal, zöldséggel, frissen. Még Barni is megette, pedig nem szereti az ilyen összekutyult rizseket. 5/4,Nem volt annyira kiemelkedően egyedi/kifinomult fogás, mint a többi. A maga nemében azonban kitűnő.

sós kacsamáj

ISTENI FINOM! 5/6. Az ereket kiszedegették a májból ahogy azt illik, olvadt a szánkban de mégsem volt tolakodóan zsíros. Bármelyik otthoni libamájat kenterbe veri. Remekül kiegészítették egymást a salátával.

főtt gomba (gombaleves)

Natúr,de mégis kellemes.  5-6 féle gomba összefőzve, különosebb fűszerezés nélkül, hagyták, hogy a gombák íze domináljon. Mivel nem csiperkéről van szó, ez sikerült is. Barni két kézzel falta – mi is. 5/5

És következett a kacsa, illetve előbb még csak egy része:

ropogós kacsabőr cukorral

Elsőre furán hangzik, mi? Fura is, de megkóstolva elolvadsz tőle, annyira finom. Ropogós, de enyhén zsírosra hagyott bőr, együtt olvad a szádban a cukorral. Barnit nem lehetett leállítani róla. 5/5

A fintorgók gondoljanak bele, mi a két fő alkotóeleme bármelyik édességnek: zsiradék és cukor. Így már nem is tűnik olyan idegennek, ugye?

Az a bizonyos pekingi kacsa

a kacsavágó mesterszakács

Az étterem központi  helyén egy asztalon egy erre kiképzett szakember kapja sorra a pirosra sült óriási kacsákat. Először mikor ránéztünk, megijedtünk, hogy hülyeség volt egész kacsát rendelni. (7-8kg-os egy kacsa mielőtt bevégeztetik szegénynek) De nem úgy megy ez ám! A kacsának csak a legfinomabb falatjait kapod meg. A többi megy a levesbe (szó szerint)A főszakács mesteri mozdulatokkal vagdossa le vékony szeletekre a kacsát ami azonnal az asztalodhoz kerül – de itt át is adom a szót vissza Andinak:

Kihoznak egy kis, háromfelé osztott tányérkán háromféle dolgot: vékony lapokra vágott póréhhagymát, édes  babszószt és vékony csíkokra vágott uborkát.

Egy gőzölőedényben kis kerek palacsintalapokat hoznak ki (víz-liszt alapú, nem tejes-tojásos), majd hozzá a kacsát – illerve ami megmaradt belőle: A mellehúsának a legfelső egy centis részét a bőrével együtt, alatta egy kis combhusival, a tálon fő helyen pedig kis jégsalátára helyezve a kacsa legnemesebb része: a nyelve. Így néz ki együtt:

a pekingi kacsa teljes tálalásban

A kacsanyelv pedig így:

a kacsa nyelve

A szósszal bekent  tésztalapba kell rakni a kacsahusit – természetesen szigorúan a bőrével együtt, hiszen az egész attrakció leglényegesebb eleme a kent-érlelt,különféle fákon pirított, ropogós de mégis egy leheletnyit zsíros kacsabőr (alternatíva a kacsát mátrogatni a szószba). Erre kerül egy kis uborka, hagyma, majd pedig szépen feltekerve, illetve batyuba hajtogatva együtt kell harapdálni. Profiknak az egész folyamat pálcikával megy, a hajtogatást is beleértve.

Nagyon-nagyon finom volt, nem tudom elgondolni, hogyan készíthetik el, hogy a húsa puha lesz, a bőre mégis ropogós és ilyen ízes. A mi sült kacsánk egészen más, a fűszerezés is teljesen különböző. Hiába édes szósszal van bekenve a kacsa bőre is és a szósz is édes amivel bekened a palacsintát, egyáltalán nem érezni édesnek az összhatást – a kacsa íze dominál, de nem azzal az erőteljes jelleggel, mint az otthoni sima sült kacsánál. A ropogós ízes bőr és a natúrabb hús nagyon jól kiegészítik egymást
Talán ott lehet megfogni a különbség okát, hogy mi órákig pároljuk-szárítjuk szeretncsétlen kacsát a sütőben, ők pedig kevesebb, mindössze 30 percig sütik, jó meleg 270 fokon, szabad tűz felett –igaz,24 órával előtte viszont leforrázzák, majd szárítják és lekenik édes szósszal a bőrét Csak utána kerül a sütőbe.

A kacsa nyelve: Mikor először ettünk nyelvet, az egy komplett kacsafejjel jött, amit tévedésből kacsacombnak néztük. Megkóstoltam, de agyon volt fűszerezve és gumicukor állaga volt. Rágós, egyáltalán nem finom. Ellenben most a nyelv omlós, finom, natúr, de egyáltalán nem belsőség ízű volt. Nem lesz a kedvenc csemegénk, azt meghagyjuk a kínaiaknak, de bármikor örömmel esszük, ha elénk kerül.

Összességében a kacsa hibátlan volt – 5/6.

Látható, hogy maximálisan elégedettek voltunk mind a hellyel, mind az ételekkel. Bátran tudjuk ajánlan bárkinek aki Pekingben jár, kellemes helyre akar betérni, profi konyhával, de a gatyáját sem akarja otthagyni a kacsáért. Mi 300Y-t fizettünk (11000Ft) ezért a nem kevés kajáért (ebből 120Y volt a kacsa és 60Y a tea), és még hoztunk haza is egy uzsonnányi kacsát. Azt hiszem, mostantól ahányszor Pekingbe vet a sors, kötelező program lesz 🙂

Egy probléma volt csak: Mivel Barni nem aludta ki magát, végigcsibészkedte az éttermezést – csak a gombánál és a cukros kacsabőrnél ült csendesen az asztalnál és falt. Ennek ellenére a vendégek és a személyzet nagyon elnézőek voltak. Köszönjük ezúton is! A reklám kijár, íme a cím:

Peking Duck, Private Kitchen
Vantone Center, 6A Chaoyangmenwai Dajie, Chaoyang District, Chaoyang District
朝阳区朝阳门外大街6A号万通中心
Daily 11am-2pm, 6pm-9.30pm
+86 010 5907 1920

 

 

« Prev: :Next »