Felfedezések I. – Sunqiao

zaqrack Post in Felfedezés,Tags: , , ,
12

A környéken már jártam korábban pár percre, akkor úgy ítéltem meg, megér még egy látogatást. Közel is van, így nekiindultam.

Sunqiao környékét szinte minden idelátogató külföldi megnézi – mondhatnám, hiszen pont fölötte robog be a városba a reptérről a Maglev. Igaz, ezen a szakaszon pont 300-400km/h-val teszi ezt, így valószínüleg sokat nem látnak belőle 🙂 Ezen kívántam most változtatni.

az útvonal fele (utána valamiért leállt a rögzítés)

Az első pár kilométer a munkábajárás során jól megszokott részeken haladt el, majd át kellett vágnom a Zhangjiang-i hi-tech parkon, ahol dolgozom. Ezt valahogy úgy kell elképzelni, mint egy Kőbánya méretű városrészt, ahol lakók nem nagyon vannak, ellenben rengeteg fejlesztő- és kutatóközpont, gyógyszeripari, biotechnológiai, szoftver- hardverfejlesztő és egyéb cégek egymás hegyén-hátán.

Hogy újat is lássak, a már unalomig ismert északi részek helyett a délen fekvő utcákon vágtam át a parkon. Láttam is pár újdonságot, például egy szobrot ami egy delete billentyűt formáz:

mi lehet ez? Emlékmű a kitörölt file-oknak? 🙂

Majd pedig Shanghai egyetlen villamosát. Ezt korábban is ismertem, a munkahelyhez közeli metrómegállóból indul. Nem igazi villamos, ugyanis csak egy sínen fut (illetve inkább egy sín vezeti) és gumikerekei vannak. Ettől függetlenül gyorsan robog cégtől-cégig.

a gumikerekű villamos

Láttam több egyetemet és egy fizikai kutatóintézetet is ami a kinézete alapján akár kolonizációs űrjármű is lehetne:

fizikai kutatóközpont

Az utcák ISO14000 mintaövezethez mérten mindenhol patyolattiszták, szélesek, sok fa és park van melletük. Ahol telken még nem áll valamilyen épület, ott persze bőszen építkeznek. Barninak biztosan tetszett volna:

mint mindehol, itt is kisebb városrészek épülnek

Aztán kereszteztem a középső gyűrűt, ahol egy elég masszív méretű, egy kilométernél is hosszabb épületet raktak épp össze a szorgos kezek. Ez a kínai állami repülőgyártó cég (COMAC) valami új épületegyüttese. Mérete alapján akár szerelőcsarnok is lehet, nem néztem meg jobban. Biztos vagyok benne, hogy fogok még COMAC repülővel repülni lehet nem is olyan sokára…

A középső gyűrűt elhagyva... a kínai repülőgépgyártó cég épülő üzeme/irodái.

Ezután végre véget ért -az amúgy példás, mindkét oldalon három méter széles bicikliutakkal felszerelt Jinke road, én pedig lekanyarodtam Sunqiao kerületre. A csatornaparton horgászok beszélgettek, én pedig nekiindultam a kellemesnek tűnő csatornaparti úton, párszáz méterre a Maglev pályájától.

a főútról letérve máris ez fogadott...

A buszmegállókban látott táblák emlékeztettek, hogy még nem is vagyok olyan messze – ugyanis még több számmal jelzett járat is megállt itt. Az út nagyon kellemes volt, friss aszfalt, az egyik oldalon kis házikók, a másikon pedig a csatornán túl veteményesek. Az autókból ítélve láthatólag vannak olyan jómódúak is, akik inkább az ilyen környezetet preferálják a magasházak helyett – meg tudom érteni.

Hibátlan aszfalt, Jaguar az út szélén

Több helyen láttam elkerítve nagyon szép kis kerteket is – a táblákból pedig hamar összeállt a kép, ezen a részen főleg mezőgazdasággal foglalkozó, kertészeti cégek vannak. Faiskolák, gombatermesztők, és még pár más amikről később írok. Találtam egy érdekes helyet is – egy afféle “szedd magad park”, ahol belépő fejében magad szedheted össze a különféle zöldségeket.

Több helyen kerítések mögött ilyen szép parkok voltak

Azért perzse érezhetően vidékiesebb volt a környezet, az emberek – de mégis valamiért sokkal tisztább és jobban rendben tartott volt mint a korábban látott hasonló helyek többsége. Azért ez is Kína persze, az itt fellelhető különlegességekkel és ellentmondásokkal (szakadt ház – új ház) – de a kedvencem  az alábbi képen látható fickó volt, aki úgy döntött, a délutáni szundi számára a legjobb hely ez az forgalomlassító betonobjektum lesz.

Bárhol lehet aludni...

Kicsit dél felé kanyarodva ritkultak a házak és több lett a veteményes – megnyugodva láttam, hogy a legtöbb mellett víztisztító berendezés üzemelt – mostantól nagyobb bizalommal vásárlok a piacon, mikor a zöldséges néni  büszkélkedik, hogy helyi terményt árul.

Repceföld is volt bőven...

Nagyon sok gyerek volt, több helyen láttam felnőtteket több gyerkőccel sétálni – vagy vidékről költözhettek fel, vagy ide már nem ér el annyira a hatóságok keze…

Aztán egy főbb útra kiérve hirtelen rengeteg cserép- és faárudát találtam. A kedvencem mégis ez volt:

szikla-házhozszállítás

Szeretnél egy pár tonnás faragott követ a kertedbe? Gyere ki Sunqiao-ba! Teherautók álltak egymás után rajtuk efféle kövekkel. Gondolom az alku után egyből házhoz is szállítják a kiválasztott darabot.

Egy kerítés mögött pedig egy kész kis állatkertet találtam:

rácsok mögött voltak, így nem féltem tőlük...

Továbbmenve lekanyarodtam a főútról és igyekeztem minél kisebb kis utakra tévedni. Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta. Gyümölcsfákkal övezett madárcsicsergős kis utakra tévedtem – majd pedig egy hasonlóra murvás úttal. Jó volt kiszakadni a városból picit 🙂

Az út egyik csúcspontja

Persze ez az út se tartott örökké, egy kis tóhoz érkeztem, ami körül pár ház állt. A tó vize -helyi viszonylatban- meglepően tiszta volt (értsd: nem volt szürke és nem fedte szemétréteg), a házak mellett kis társaság kártyázott. Köszöntek, én visszaköszöntem és kicsit (de azért csak kicsit :)) irigyeltem a helyet ahol laknak 🙂

azért itt jó lehet lakni...

Majndem zsákutcába jutottam, így visszaindultam egy másik gyümölcsfás úton át. Kicsit még továbbkalandoztam kelet felé, itt megint több ház volt, és a zöldségek mellett megjelentek az állatok is – például a libák:

libafarm

Aztán még elmentem egy nagyon szép nagy füves rétekkel ellátott park mellett, majd az autók morajából is hallottam, hogy elérkeztem az S20-as gyűrűhöz. Letelt a kalandozásra szánt időm is, így elindultam szépen hazafelé. A hazautat mindig a sportolásnak szentelem, kicsit nagyobb utakon és gyorsabban megyek.

sokatmondó utcanevek

Átmentem a veteményeseken, még búcsúzóul végigtekertem az első csatornaparti út mentén (a fickó még mindig békésen aludt a betontömbön az elhaladó autók-teherautók között), majd miután pont elsüvített felettem egy mágnesvonat némi kontrasztként a kvázi “vidéki” környezet után, visszakanyarodtam a Jinke road-ra, ami szemmel láthatólag a környéki tanulóvezetők – és oktató egyik kedvenc területe (nagy forgalom nem volt, ez tény). Majd hamarosan már vissza is értem a középső gyűrű “hivogató” környékére.

A középső gyűrű és egy tanulóautó

Keresztül Zhangjiang-on ezúttal más utakon – hétvége révén nem voltak sokan, nyugodtan lehetett haladni, majd pedig vissza a belső gyűrűn belülre, a nyüzsgésbe és a már otthonos környékre. Még felkaptam pár virágot Andinak és hazagurultam.

A környékre pedig még visszajövök – de akkor majd az S20-on túli részre.

 

« Prev: :Next »