Viliék hazarepültek kedden – szerda este pedig megjött helyettük a nyár.

A nappali hőmérséklet 30 fok fölé lőtte magát, éjjelnte meg nincs hidegebb, mint 25 fok. A páratartalom az egekben, az ég pedig leszállt hozzánk – fehér pára burkol mindent. Én egyelőre egész jól viselem, csak a nap ne süssön ki. Azért egy váltópóló állandó jelleggel bekerült a táskámba. A legfurcsább persze az, amikor vihar van – ez itt általában ugyanis meleget hoz.

A meleggel kapcsolatban pedig előkerültek a nyárhoz köthető dolgok:

•  az 50-es férfiak hasa előbukkant az atlétatrikók alól.
• A nőknél kötelező kellék lett a napernyő
• A légkondikat a buszokon, metrókon, áruházakban, irodákban beállították a szokásos nyári 15 fokra. Brrr.
• A külföldiek elmenekültek a városból haza, alig maradt egy pár mutatóba
• És persze a bogarak is megjöttek

Már hetekkel korábban szokásos kínai vehemenciával kezdtek rovarirtózni minden növényt az utcákban, a kertekben, mindenhol. Ezt úgy kell elképzelni, hogy nagy tartályokból permetezőcsövekkel szórnak valami büdös folyadékot. Nem tűnik túl egészségesnek. Ennek eredményeként – szerintem – ami bogár maradt, az mind elindult az épületek felé.

• A liftben fél tucat szúnyog repked éjjel-nappal
• A nappaliba tegnap egy termetes éjjelilepke keveredett be – Andi körbe is sikoltozta a lakást amíg elhárítottam a “veszélyt”.
• Ma pedig egyelőre a rekord: Barnival pisilés utáni kézmosás közben döbbenten néztük, ahogy egy jó 5-6 centi hoszú és fél centi vastag élénkpiros százlábú próbál kimászni a lefolyóból a mosdókagylóba. A víz erejével eltávolítottuk. Hogy hogy került fel a 11. emeletre a csatornában, azt meg nem mondom.

Szóval egyelőre így állunk. Szigorú szúnyogháló-használatot vezettünk be minden nyílászáróra. Aztán már csak pár hét és jönnek a kabócák. Amíg csak zajonganak, az megszokható, a nehezebb eset amikor néha feltévednek az erkélyre (engem nem zavar, Barni eljátszik velük, Ricsi szerintem bátran megeszi, ellenben Andi nem annyira tolerálja közeledésüket), illetve amikor a szezonjuk végeztével bármikor a fejedre eshet a fáról egy-egy haldokló 6-7 centi példány.

Hát igen, a szubtrópusi klíma szépségei… 🙂