Szintén még Viliékkel, június első napjain mentünk el Tongli városába. Tongli egy a Shanghai környéki rengeteg vízivárosból. Abban különbözik a korábban már meglátogatott Xitang-tól, hogynem különálló városka, hanem Suzhou egyik külvárosa – így ideális Suzhou meglátogatásával összekötni, mi is így tettünk. Az út során döbbentem rá amúgy, hogy Suzhou az elővárosokkal együtt 10 és fél millió lakosnak ad otthont itt, Shanghaitól 80 kilométerre.

Van ugyan közvetlen buszjárat Shanghaiból Tongliba, de mi azt a megoldást választottuk, hogy vonattal mentümk Suzhouba, és a pályaudvarról közvetlenül Tonglibe. Ez egyaránt 40-40 perc út volt és pénzügyi szempontól is előnyös:  A buszjegy a városbelépővel kombinálva 80Y, míg a helyszínen csak a belépő 100Y lenne.

Hétköznap (csütörtökön) mentünk – ami szokás szerint kitűnő választás volt, a kisebb tömeg és az olcsóbb szállás miatt. A szállás 220Y-ért hibátlan volt, az óváros szélén egy nemrég épült kis szállodában.

Érkezés után be is vetettük magunkat a városba, első körben a „magány és meditáció” kertjét néztük meg, ami egyike Suzhou és elővárosai világörökségnek nyilvánított kertjeinek. Nagyon kellemes kis kert volt, a magányt és meditációt azért megzavarták a szokásos megafonos turistacsoportok, de azért viselhető volt. Az ebédet is a parkban költöttük el, otthonról hozott szendvicsek formájában.

Sokan mondják amúgy, hogy egyik víziváros olyan, mint a másik, ha egyet láttál, mindet láttad. Valóban nagyon hasonlóak (és sajnos többségében nagyon turizmuscentrikusak), de azért mindegyiknek van egy kis egyedi hangulata, ami ad neki egy speciális kis ízt. Tongli ezen felül még egy extrával rendelkezik, ami megkülönbözteti a többi vízivárostól: Itt található a Chinese Ancient Sex Culture Museum, azaz a kínai ősi  szexuális kultúra múzeuma.

A múzeum az egyetlen látványosság, amit a városbelépő nem tartalmaz, de 20Y felárért abszolút kihagyhatatlan szerintem. Stílusosan egy Qing-korabeli lányiskola területén van berendezve,  egy professzor privát gyűjtéséből indult, több mint 3000 szobrot, képet, műtrágyat, bútort és szexuális segédeszközt mutat be.

Szerintem nagyon érdekes volt 🙂 Barninak is tetszettek, főleg a „kukis szobrok” (mostanában nagyon érdekli a téma), és még azóta is emlegeti néha, hogy „Képzeld Apa! … (sejtejlmes mosoly)… Képzeld Apa! … (vigyor)… Képzeld Apa! …a múzeumban volt kuki!”

Utána még egy picit sétálgattunk a hangulatos utcákon élvezve a hétköznapi relatív kevés embert, aztán én Barnival visszamentem a szállásra aludni egyet, mert már elég nyűgös volt.

Késő délután indultunk újra útra, kis nézelődési és kiemelten vacsorázási céllal. Kicsi nehezen indultunk el, mert Barni megtalálta a város szerinte legérdekesebb dolgát a szálloda előtt egy szakadt háromkerekű autó formájában.

Azért sikerült elszakadni és egy kicsit még világosban sétálgatni a kis utcákon.

Kis kóválygás után már ránk esteledett és úgy döntöttünk a lehető legautentikusabb helyen fogunk vacsorázni: a város kellős közepén a csatorna partján.

Itt a helyi családok pakolnak ki 2-3 asztalt a partra és a nagyi vagy az anyuka segítségével főznek jól bevált házias ételeket és helyi specialitásokat. Nagyon hangulatos, ahogy a lampionok fénye alatt a kőhidak árnyékában a vízparton vacsorázol – de persze attól függetlenül elég drága, hogy az étel maga egy ablak nélküli szürke falú kis koynhában készül. Alapvetően a helyszínt fizeted meg. Azért gond nem volt, egyrészt az árak még mindig Shanghai olcsóbb éttermeit idézték, másrészt minden friss és finom. Rendeltünk több zöldséget (pl. vízibambuszt) és kettőt a környék specialitásaiból: Tongli fő specialitását, egy nagyon puhára főtt különféle szószokban pácolt csülköt:

Valamint egyet a „Tai tó három fehér kincséből” – kicsi (kb. 1-2 centis) fehérhúsú rákocskákat, amit egészen natúr készítettek el, picike gyömbérrel és zöldhagymával átpárolva. Finom volt ez is.

Vacsi közben Barni nagyon összehaverkodott a szomszéd üdítőárus nénivel és még eladónak is beállt picit. Kaja után kellemesen teli  pocakkal még egy kis esti sétára indultunk a csatornák partján és az elhagyottabb részeken.

Alap igazság, hogy bár minden víziváros letudható egy nap alatt, érdemes legalább egy éjszakára ott maradni mindegyikben, mert ilyenkor egészen más karaktere kerül elő a városnak,háttérbe kerülnek a turisták és a helyiek élik saját kis megszokott életüket – láttunk pl. A2-es Mao elvtársas poszter alatt kártyázó férfitársaságot. Persze péntek/szombat este ez se feltétlenü érvényes – érdemes tehát egy hétköznapot mindig beáldozni egy-egy látogatásra.

Másnap a helyi piacon reggeliztünk, majd még pár órán át bolyongtunk erra-arra, különféle nevezetességeket és a tegnapi nap során kihagyott utcákat megtekintve.

Vettem egy kis képet is a gyűjteményünkbe – minden vzivárosból egy kis kép, ez a mottó. Sajnos itt festőt nem találtam, mint Xitangban, úgyhogy egy kissé idegestő nénitől vettem egy előrenyomtatott kis képet kerettel 8Y-ért, aki a vásárlón fellelkesülve szinta az egész házat rám akarta sózni darabonként, az illegálisan árult dohányárútól kezdve a bútorokig.

Péntek révén már érezhető volt a turisták kezdődő áradata, de mi ezt nem vártuk meg, a terveknek megfelelően 11 körül buszra ültünk és mentünk Suzhouba még egy napot eltölteni a korábban már bevált szállodát használva bázisként. De ez már egy másik sztori.