Fertőző osztály

zaqrack Post in Család, Kínáról,Tags: , ,
4

Este összehívtuk a családi doktori konzíliumot (üzemel a wikipedia és más weboldalak támogatásával), és megállapítottuk a következőket:

  •  Barninak nem bárányhimlője van, mert a kiütések nem viszketnek, nem a törzsön vannak és kisebbek, mint a himlőkiütések.
  • Barninak nem skarlátja van, mert bár a kiütések hasonlóak és a végtagokon vannak, egyáltalán nem lázas és a nyelve sem fehér / málnaszerű.

Mivel reggelre se történt változás és a pontos diagnózis felállítása továbbra sem sikerült, úgy döntöttünk szakavatott orvosokat is bevonunk segítségképp.

Foglaltam is rögtön egy időpontot gyorsan a közeli gyerekkórház VIP részére, mert itt a múltkor jó tapasztalataink voltak Ricsivel. Meglepő módon már aznap 10:50-re kaptam időpontot.

Barnival kettesben indultunk el. A kórház nem bennfekvős részlege három emeletes, az első két emeleten a normál ellátás, a harmadikon a feláras VIP.

Mint minden kínai kórházban, itt is hatalmas a tömeg, már a bejárat előtt. A hallba belépve most még a szokásoshoz képest is egészen elképesztő kép fogadott. A hal jobb oldalán a gyógyszerkiadó ablakok előtt 5-10 emberes (+gyerekek) sor, a bal oldalon a regisztráció/pénztár ablakok előtt jó 30-40 emberes sorok kígyóztak, biztonsági őrök terelték a forgalmat. Gyerekek karban, a sorok között rohangálva, vagy rosszabb esetben a földön fekve, hol látszólag jól, hól bágyadtan, hol kötéssel.

Hálát adtam, hogy nekem ezt most nem kell kiállnom, hiszen vár a VIP részleg. Fel is mentem szépen…

Az általános ellátási folyamat egy normál kínai kórházban amúgy az alábbi. A VIP részlegen csak a fizetendő összeg és a sorok hoszza más, a folyamat ugyanez. Minden kórházban midnen betegnek van egy mágneskártyája, amivel azonosítják és ezen keresztül követik végig az ellátási folyamatot is.  

  1. Érkezéskor sorbanállás a kasszához, kártya átadása (ha nincs, itt pár yuanért kapsz egyet), konzultációs és regsiztrációs díj kifizetése, bekerülsz a rendszerbe és továbbirányítanak a megfelelő orvoshoz.
  2. Sorbanállás az orvosnál, majd konzultáció (max 10 perc). A doki innen vagy továbbküld újabb viszgálatra (azaz ismételd meg ezt a pontot) vagy felállítja a diagnózist és felírja a gyógyszereket.
  3. Sorbanállás a kasszához ismét, esetleges további vizsgálatok és gyógyszerek árának kifizetése
  4. Sorbanállás a gyógyszertárhoz, megkapod az ellátmányt.

A fentiekből is látszik,hogy elég sok sorbanállás érintett a témában – egy átlag kórházi látogatás jó félnapos program, kb. 15-30 perc aktív ellátásért. Egyszerűen nincs elég kórház ekkora népességre. 

Na de vissza hozzánk… Felmentünk a VIP részre. Barni a liftben már kezdett aggódni.

„Apa, hol van Ricsi?”

„Ricsi otthon van Anyával.”

„De Apa, a doktornéni csak a Ricsit nézi meg.”

„Nem Barni, most téged fog megnézni, de nem kell félni :)”

Itt fent már a regisztrációnál azzal kezdték, hogy megnézték Barni kezét, mutattam a kiütéseket. Lehet járvány van? Kérdezték a lábán is van-e, mutattam, hogy igen. Mondták, hogy akkor talán üljek itt le, ne menjek a belső váróba. Így tettem. Jött egy doktornéni, megnézte Barnit, kínai motyogott majd nekem is elmondta angolul, hogy „hand, foot and mouth” és mondták, hogy inkább legyek szíves átfáradni a fertőző részlegre. Kérdésemre, miszerint hova kell mennem, kaptam egy dedikált biztonsági őrt, aki elkísért – és elbűvölte Barnit a walkie-talkijával.

A liftben kicsit aggódtam, mert a „hand, foot and mouth”-ról (kéz, láb és száj) a száj és körömfájásra asszociáltam, ami nem egy vicces betegség. Mire jó a mobilinternet, gyorsan rákerestem és kiderült hogy ez egy teljesen külön dolog. Szuper, némi megnyugvás.

A biztonsági őr áttuszkolt minket a kígyózó sorokon, és soron kívül intézett nekünk egy regisztrációt. Mivel ennek összege csak 14Y, így nem vesződtem a biztosítással. Kimentünk az épületből és egy külön bejáraton át bevezettettünk a fertőző részlegre.

Itt világossá vált, hogy ha eddig nem volt Barninak baja, majd most lesz. 4-5 gyerek + család egymás hegyén-hátán, koszos szürke falak – kis rosszindulattal szinte otthon éreztem magam egy tetszőleges budapesti kórházban.

A vizsgáló ajtaja tárva-nyitva épp egy kislányt néztek – mondták várjak az ajtó előtt, a többiek máshova várnak Így tettem, közben hasznos infomációkat olvastam a mobilomon Barni feltételezett betesgéséről.

A magyar neve kéz-láb-száj betegség, Ázsiában nagyon gyakori, főleg nyáron fordul elő járvány – otthon is egyre gyakrabban kerül elő. Viszonylag veszélytelen fertőző betegség, felnőttek ritkán kapják el. 38-39 fokos lázzal és hányással indul, majd a szájban jelennek meg fájdalmas hólyagocskák (Barni vasárnap este panaszkodott, hogy fáj a szája, de nem láttunk benne semmit), majd kiütések a száj környékén, kézfejen és a talpon, lábujjak között. Nem viszketnek és ekkorr már a láz elmúlik, de két kellemetlen része van: a  szájban levő hólyagok miatt fájdalmas az evés, a talpon levők miatt a járás. Kezelést nem igényel, a láz elmúlta után 4-5 nappal leszáradnak a hólyagok és véget ér a fertőzés, a szövődmény nagyon ritka.

Miközben vártunk, megjelent egy szemmel láthatóan vidéki házaspár a kb. 4 éves gyerekükkel és becsörtettek a vizsgálóba – ahol még javában vizsgálták a kislányt. Szemmel láthatóan ez senkit se zavart. A csörtető anyuka valószínüleg tisztaságmániás volt – ugyanis percenként lemosta fia kezét és száját a vizsgálóban levő fali mosdóval . A dolog szépséghiábja csak annyi, hogy két mosdás között elgondolkodva túrta az  orrát.

Aztán végeztek a kislánnyal, amikor is a semmiből előkerült egy szemüveges  emberke egy köteg papírral és lecsapott a doktornénire a kérdéseivel. Ezt a pillanatnyi zavart kihasználva a fal mellett osonva visszaelőztem a tisztaságmániás-orrtúrós családot, és leraktam Barnit a vizsgálóasztalra. Működött a terv, amint végzett a szemüveges, mi követekztünk – amúgy is mi jöttünk volna. Kellemes társaságban kezdődött a viszgálat, ugyanis a külföldi gyerek láttán mindenki úgy döntött, inkább bent marad a vizsgálóban és a folyosóról is be-bekukkantottak néhányan időnként.

A doktornéni amúgy a körülmények ellenére nagyon kedves volt – de természetesen angolul egy szót se beszélt.Tetszett a monitoron a beteglistán Barni mellett megjelenő kis piros babafej. A nem fertőzőknek zöld feje volt. 🙂  Elmondtam a hátteret, 38.5 fokos láz, hányás szombaton, utána kiütések. Nagyban helyeselt, majd végignézte Barni kezét-lábát-száját, és megállapította, hogy igen, ez a kéz-láb-száj betegség. És tényleg, mára már Barni lábán is megjelentek a kis hólyagok:

ez tegnap még nem volt itt.

Elég gyorsan beszélt, igyekeztem tartani a tempót és megrohamoztam a kérdéseimmel.

Felnőttekre fertőző-e (ritkán), Ricsire veszélyt jelent-e (valószínüleg nem), kell-e rá gyóygszer (nem), mikor múlik el (láz után egy hét). Kitöltöttünk egy adatlapot, amit leadnak a járványügyi hivatalnak, hogy követhessék a vítus útját.

Kaptunk a kisvönyünkbe egy diagnózist, amit felőlem akár marslakóul is írhattak volna.

A tipikus orvosi macskakaparás kínai karakterekkel kombinálva

Kérdeztem, most mi a teendő, mondta, hogy felírt azért gyógyszert ha esetleg viszketne (bár nem jellemző), váltsam ki, menjek az egyes ablakhoz. Gondoltam ez biztos itt lesz a fertőző osztályon, így visszamentem ide, vártam a recepción.

Most jön a kedvenc részem:

A recepciós néni közölte, hogy ez nem az egyes ablak, az a hallban van, menjek szépen oda sorbanállni. Ezzel a kisebb gondom az volt, hogy nem akartam sorban állni. A nagyobb a háttérlogika – az elkülönített fertőző betegeket szépen elküldik egy jó félórás sorbanállásra a többi gyerek közé. Gratulálok!

Nem azért lakok Kínában másfél éve, hogy ez kifogjon rajtam, felmentem szépen a harmadikra, és elővettem az elveszett külföldi fejemet. A recepciós falfehér lett, amikor meglátta, hogy a fertőző gyerkőccel visszatértek ide, én meg ékes angolsággal elpanaszoltam, hogy ezt a macskakaparást kaptam és nem tudom mit csináljak.

Bejött, a recepciós néni megkérte áljunk félre, és az emeleti VIP kasszában soron kívül befizettem a 23Y gyógyszerdíjat, madj kaptam egy nővérkét aki lekísért a gyógyszertárba és szintén soron kívül kiváltotta nekem a gyógyszert. Lehet nem szép dolog így kivételeztetni magammal, de egyrészt nem érdekel, másrészt lehet megspóroltam a vírus továbbterjedését pár gyerkőcre. Ráadásul nem is fizettem ugye VIP árat ma (a teljes költség 14+23=37yuan volt, ezért a nemzetküzi kórházban még a recepciós se szól hozzád, itt pedig ugyan megérdőjelezhető viszonyok között lelkiismeretes és jó ellátást kaptunk. Azért aki nem beszél kínaiul, az legalább egy kínai barátot vagy tolmácsot vigyen magával.  Nem nagyon tudom más opció mi lehetne, hiszen fertőző gyerekbetegség osztály tudtommal a nemzetközi kórházakban és a kórházak angolul is beszélő VIP osztályain nincs. (legalábbis a tény, hogy itt, Shanghai legnagyobb gyerekkórházában nincs, erre enged következtetni)

Kis leleményességgel egy óra alatt végeztünk is mindennel. Hazataxiztunk, a hallban összefutottunk az Ayival (aki ugye most itt lakik). Egyből nézte Barni kezét, mondta, hogy ő is észrevette, hogy több lett a pötty – mondta nekem, hogy tegnap már észrvette, de nem tudta mi ez.

Elmondtam neki amit a dokitól hallottam + hogy Barni nem mehet ki egy pár napig. Mondta Ayi Barninak, hogy holnap akkor “明天不出去” azaz “nem megyünk ki”, mire Barni válaszolta, hogy “看书” azaz, “olvasssunk”.

Ennyiben maradtunk, és egy jót ebédeltünk.

 

« Prev: :Next »