Moganshan 2. nap

Panda Post in Utazás,Tags: , , , , ,
3

Reggel finom, kínai reggeli várt minket, sárgadinnyével, mantou-val,lángossal, cukros földimogyoróval (meglepően jó), és pici batyukkal, amik valami édes zöldségkrémmel voltak megtöltve. Isteni, pedig féltünk a reggelitől picit!

Délelőtt Petivel megpróbáltunk felmenni a szálláshoz közeli hegyre, amire közvetlenül a szállás kapujából indult egy pici, de jó meredek ösvény. Majdnem feljutottunk, de a bogárfóbiám megakadályozott ebben. Pedig amúgy nagyon klassz kis túra lett volna, de egyszerüen bepánikolok a bogaraktól, pókoktól. 🙁 Csak szegény Peti sajnáltam, hogy miattam nem jut fel a tetejére. Micsoda nyámnyila feleség vagyok… Mondjuk azért azok a pókok tényleg nem voltak picik…

Ettől függetlenül szép volt, jó sok képet csináltam. Visszafele a falu központjába vezetö úton mentünk. Megnéztük az apró rizsföldeket, kedves kis veteményeseket. Nagyon szépen rendben van tartva minden, látszik hogy törödnek vele.

Barni amúgy rettentően élvezi a kirándulást, főleg Moganshan tetszett neki, a botok, kavicsok gyüjtése, a szállásadók kutyáival való játék, az utcán totyogó tyúkok és kakasok, a kavicsok dobálása a patakba. Hangzhouban még emlegette néha, hogy szeretne hazamenni, mert ott van LEGO, meg kisvakond, itt azonban mindez feledésbe merült. Nagyon jól eljátszott szinte bármivel.

Moganshanon nagyon nyugis minden. Este igazán sötét van, végre látni a csillagokat is az égen, nem csak a felhőkarcolók ragyogását. Utoljára talán gyerekkoromban, Mamámék kertjében, a kisházban aludtam ilyen jókat délutánonként. Fantasztikus a levegő, kedvesek az emberek. Igazi kikapcsolódás! Ricsi is szinte egész nap aludt, ami otthon annyira nem jellemző rá. A meleg is enyhül esténként a hegyek közt, nem úgy, mint a fülledt nagyvárosban. Kellemesen fújdogál a szél éjszaka, pedig Petivel csatákat vívtunk a légkondihasználatot illetően.:)

Ebéd, és egy nagy alvás után útra keltünk. Van egy klassz kis tó errefelé, amit meg szerettünk volna nézni. Állítólag szép tiszta, és fürödni is lehet benne… Mikor elindultunk, már lógott az eső lába. A falu központjáig jutottunk, mikor elkezdett szakadni az eső. Barni teljesen bepánikolt. Úgy tünik neki az eső olyan, mint nekem a bogarak. 🙂 A feje fölé tartotta a kezeit és nyafogott, de meg nem mozdult volna, hogy az utcáról fedezékbe vonuljon, megvárta amíg elvisszük. 🙂 Behúzódtunk egy buszmegálló alá, de így is csurom vizesek lettünk. Nem kicsit esett. Aznap nem jutottunk el a tóig. Mikor picit enyhült az idő, visszaindultunk a szállásra. Fennt, a szobáink előtti teraszon pihentünk, fagyiztunk, és kártyáztunk.

Mindeközben Laci hasa rendetlenkedett. Végül eldugította a wc-t… Emiatt egész délután szereltek a fürdőjükben, és még a wc csészét is kiszedték a helyéről. Közben felvilágosítottak minket, hogy a papírt itt nem szokás a wcbe dobni. Ez amúgy tényleg általános, mert a csövek vékonyabbak itt, így nehezebben viszi le a víz. Én tudtam, de elfelejtettem szólni. Bocs!

Az eső megint rákezdte, és hol esett, hol elállt, de nem igazán tudtunk menni sehova, így a teraszunkon kártyáztunk és játszottunk a nap hátralevő részében. A szállásadó házigazda bácsi azt állította, hogy másnap délután 4ig biztos nem áll el az eső. Az egész “rossz” idő a Saola és a Damrey nevü tájfunok miatt volt, merthogy egyszerre kettő is jött, de mindkettő csak kb. 500km-re jött közel hozzánk.  Saola telibe kapta Taiwant, Damrey tőlünk északra érkezett. Este, meg mikor erősebben esett, az áramot is lekapcsolták, de ez minket nem zavart.

Este megint jót ettünk, a szállásadóink meg boldogok voltak, mert míg mi ettünk örömmel passzoltuk át Ricsit, hogy játszanak vele. Elvégre így mégiscsak könnyebb enni, a háziak pedig örültek, a korábbi babás vendégek nem szívesen adták oda a gyerkőcöt 🙂 Azért egyszer bemenetem épp próbálták Ricsit felültetni a kanapén a tévé elé és nevetgéltek, hogy mindig felborul – de miután felvilágosítottam őket, hogy még nem tud ülni, nem próbálkoztak vele többet.

Az esti mesemondás után nagyon jót aludtunk a kicsit rövidre sikerült nap után – de hát alapvetően pihenni jöttünk és ez maradéktalanul teljesült is.

Manka nagyi, szegény Hangzhouban a légkondi miatt, Moganshanon a matrac miatt nem tudott jól aludni. Én személy szerint a Hangzhou-i szálláson a matraccal nem voltam elégedett, itt aludtam mint a bunda! 🙂

Én is, mert minden este úgy telezabáltam magam az isteni házikosztból, hogy alig bírtam felvánszorogni a szobánkba. 

« Prev: :Next »