Közeledett Dóri érkezése, és összeírtunk egy listát, hova szeretnénk elvinni, hogy a lehető legtöbbet lássa a városból (e lista alapján született később a blogra is kikerült 101-es lista). Közben ő is megírta, mikre lenne kíváncsi, így mikor Peti ki tudott venni egy nap szabit, meglátogattuk az állatparkot.

Shanghaiban három olyan nagyobb létesítmény van, ahol állatokat tartanak. Van egy állatkert, egy állatpark és egy óriás akvárium.

Az akváriumban már voltunk, egész türhető, de az állatkertről sok rosszat hallottunk, ezért soha nem is mentünk. A Wild Animal Parkról azonban jókat lehetett hallani innen-onnan, csak ne lenne ilyen megközelíthetetlenül messze. Persze ez nem riaszt el minket…

Kedden jó korán felkeltünk, megreggeliztünk, és már indultunk is taxival. Barni szegény az út felénél visszadobta a reggelit. Ebben nagyon hasonlít rám, mert emlékszem, mindig rosszul voltam, vagy még hánytam is gyerekkoromban a hátsó ülésen, és a mai napig gyakran rosszul leszek, így igyekszem elől ülni…

Mire megérkeztünk elég bágyadt lett szegény és az út elején cipelni kellett, de aztán kis idő múlva, mikor a pocakja is megnyugodott, felélénkült, szépen sétált velünk.

A taxiból kiszállva megrohamoztak minket a bejáratnál ücsörgő nénik. Távcsövet és napernyőt árultak, mondtuk, hogy nem kell, bár később a napernyőt megbántam. Az oviba ugyanis be kell vinni a gyerkőc saját bejáratú naptejét és szúnyogirtóját. Mivel sehol nem találtam a másik tubus naptejet, nem volt mivel bekenni magunkat, így kissé megkapott minket a nap. Sebaj!

Szóval elkezdtük utunkat a parkban. Már ránézésre is hatalmas volt, szerencsére kedd délelőtt révén emberek alig, a tüző napsütésben az állatok többsége nem volt túl aktív. Elsőnek fura kínai barnamacikat csodáltunk meg és a kb. 40cm hosszú nyelvét, amit kedvesen kilógatva mutogatott, miküzben jól szemügyre vett minket. Megnéztük még a krokodilokat, papagájokat. Ezután a majmok következtek, itt megálltunk etetni is. A majmok a melegben csak ücsörögtek az árnyékot nyújtó kis haházikókban, de egy idő után felélénkültek, mikor jött egy kis friss víz nekik. Egy picike babamajom is előbújt és olyan ügyesen csimpaszkodott a létrán, hogy nem győztem csodálni. Barni is megnézte őket, majd Dóri felügyelete mellett nekiállt kertészkedni: azaz kis botokkal feltúrni a földet. 🙂

Alapjáraton be voltunk zsongva, mert a honlapon azt lehetett olvasni, hogy lehet pandával, elefánttal vagy akár kölyöktigrissel is fotózkodni. Hát az elefántot szegényt láttuk. Nem volt neki külön kis elkerített része, csak ki volt láncolva, és egy ember felügyelte. Szegény elefántnak igen bánatos tekintete volt. Mellette puputevék hasonló állapotban. Gyorsan tovább is mentünk. Barni közben a földről szedett falevéllel játszott, nézte, hogy veti az árnyékot a rásütő napocska.

Elárkeztünk a zsiráfokhoz, ahol a már előre elkészített szendvicseinket elmajszoltuk. Itt már izgatottak voltunk, mert a pandák következtek. A pandákkal való fotózkodást kimerítette, hogy a bejáratnál csináltak rólunk egy csoportképet, majd rányomták a pandákat a szélére, a kijáratnál pedig jó pénzért megvehetted a képet. Hát erre nem is mondanék semmit. Szegény pandák se voltak túl jó passzban. Kettő aludt, belőlük nem sokat láttunk, egy pedig a fenekét vakarta egy fatákolmány kiálló részébe, majd elment kakilni. Itt döntöttünk mi is úgy, hogy elhagyjuk a halyiséget.

Folytattuk utunkat, és a kenguru után felszálltunk a “szafari” buszra. Ez körbevitt több különálló elkerített részen. Voltak zebrák, gazellák, őzikék, majd medvék, aztán oroszlánok, tigrisek, majd barnamedvék, aztán leopárdok és egy fehér! tigris is. Ez a része volt a legjobb, leginkább élvezhető, bár én nem nagyon ugráltam a buszon, mert Ricsi addigra épp elaludt és nem akartam felébreszteni.

A buszos kitérő után nem sok volt hátra a látnivalókból. Maradt az agár verseny, ahova nem akartunk beülni, de végül unalmunkban (amúgy is várnunk kellett volna egy órát) mégis megnéztük. Először lovak, majd tevék, aztán struccok végül pedig a kutyák versenyeztek. Elég mókás látvány volt, főleg a stuccoknál, mikor az egyik madár meggondolta magát, és visszafordult a rajtnál. 🙂

Utána  már csak a fókashow-ra vártunk, mert Barnit nagyon érdekelte a dolog. Szegény fókák nem voltak túl jó körülmények között, a show előtt egy 1x2m-es medencében úszkát 2fóka. nagyon sajnáltam szegényeket. A korábban látott pingvinek se nagyon élvezték a napsütést, de nekik méreteikhez képest egész nagy medencéjük volt.

A lelátó fele “felújítás” alatt állt. Mindezt úgy kell érteni, hogy két ember a padok alá behullott vagy begyürt szemetet kapargatta kifele, egy harmadik pedig szépen ráérősen, apránként foltosra festette az amúgy is foltos lelátót, mintha alapból a lepukkant dizájnt akarták volna elérni.

A lelátó másik felét pedig ellepték a kínaiak akik már a kutyaversenyen is alaposan megnéztek minket. Akár valamelyik ketrecbe is beállhattunk volna. 🙂 Nagyon hangosak voltak, de aztán elkezdődött a show… Elég lehangoló volt, nem nagyon akartak szót fogadni a fókák. Jó vicc, én is inkább kinyujtóztatnám a tagjaimat ha már kiengedtek végre az 1x2m-es medencéből! Aztán végül belejöttek szegények, de nem volt egy magas költségvetésü produkció. Barninak mondjuk legalább nagyon tetszett!

Én a magam részéről azt mondom, hogy egyszer meg lehetett nézni, a szafari része elég jó volt, de amekkora területen van ez a nagy park, annyival több helyük lehetne az állatoknak, mert nagyon sok “díszítőtér” van, amiknek nincs sok funkciója. OK, hogy hat éves kor alatt nem kell jegyet venni, de felnőtteknek 120Y + dobj rá még irányonként legalább ennyi taxiköltséget – így nem olcsó a mulatság. Összességében azért jól éreztük magunkat, együtt voltunk, elfáradtunk, este pedig jót aludtunk! 🙂