Vendégposzt – Dóri 2/3

zaqrack Post in Vendégposzt,Tags: , , ,
5

Neked olcsóbban

Alapvetően nem szeretek vásárolni, igazából még nézelődni se. A vásárlás nekem egy szükséges elintéznivaló, legyen szó élelmiszerről vagy ruháról. Ha valamit, ami tetszik meglátok például a buszra várva, azt megveszem, de nem szokásom célirányosan vásárolni indulni. Egészen addig a pillanatig, amig külföldre nem érek. Igy volt ez Izraelben, Norvégiában és Kinában is. És ha valahol, akkor itt aztán lehet.

Az első programok közé tartozott a gyönypiac meglátogatása, ahova többször is visszamentünk és itteni viszonylatban sok pénzt elköltöttem. Még úgy is, hogy Andiban igazán emberükre találnak a kinai lányok, ha alkudozásról van szó. Svájci fizetéssel nagyon olcsónak tűnt, úgyhogy drágalátos barátnőim is számithatnak egy-egy szép darabra J. A vége felé én is egy picit ráéreztem az alkudozás izére, de közel sem vagyok olyan profi. Ráadásul nagyon nagy szinésznők, eljátszák, hogy a fogukat húzod éppen, holott valószinüleg még igy is többszörösen jól jártak. Azért magamat sem felejtettem el, meseszép ékszereket vettem. Malachite, holdkő, jade és garnet – amit a képen is láttok.

Ennyi mindenhez azonban már ékszertartó is dukál. Itt jön be a „taobao” a képbe. Egyfajta kinai amazon.com, csak olcsóbb. Innen aztán tényleg mindent lehet rendelni. Fülbevaló tartó, elektromos légycsapó, Kis herceg kinaiul, ezüsttisztitó és nindzsás akasztó kamerához. Igazából nem mertem felmenni az oldalra, csak azt vettem meg, amit Petiék ajánlottak.

Az antik piacra legalább egy hétig minden nap próbáltunk eljutni, de valamiért sose sikerült. De amikor végre sikerült, annyira belemerültünk, hogy utolsó pillanatban kaptunk  észbe, és fejvesztve rohantunk Barniért az oviba. Hihetetlen kincseket találtam. De inkább a képek beszéljenek helyettem! J

Van még egy hely, ami érdekes, egy régi gyárépületből kialakitott  labirintus, tele boltokkal. A meseszép holdkő fülbevalómra ott leltem rá. És az „Oba Mao”-s táskára is.

Utolsó nap még elmentünk Petivel a „lánypiacra”, ahol ugyan nem vettem semmit ;), de érdekes volt. Párkeresés kinai módra. Az ügynök várja a szülőket, akik elmondják, hogy milyen fiút, lányt keresnek a gyermekükre. Onnan a fodrász és körömlakk utcába mentünk. Ott is sikerült nem kevés pénzt elköltenem. Mentségemre legyen mondva, egy évig fogom pingálni a körmöm velük 🙂

« Prev: :Next »