Parkolás

Panda Post in Berendezkedés,Tags: , , , ,
3

Reeggeli után elmentünk Shanghai legnagyobb parkjába, a Century Parkba. A belépő 10Y fejenként, a bejáratnál szélmalmocskákat, lufikat, vattacukrot, és egyéb finomságokat árulnak. Belépve azt sem tudja az ember merre induljon, szerencsére velünk van egy kismanó, aki eldönti ezt helyettünk, jgy aztán egyből az illatozó, virágzó szilvafaligetbe érünk. Mindenhol fotózkodnak az emberek, legyenek helyi lakosok, vagy turisták. Barnabást megint elkapták páran egy-két közös fotó erejéig. Hihetetlen, ahogy az emberek fejvesztve rohannak felé amint meglátják, mintha valami szerencsehozó plüssállatka lenne szegény. Ő meg néha élvezi, néha meg a háta közepére sem kínánja a helyzetet, ilyenkor gyorsan elhárítja a feléje kapó mancsokat, és ha nem használ, akkor jön a hiszti. Okos gyerek. Hatásos! 🙂

A szilvafaliget után elkanyarodtunk, és egy kissebb kilátó felé vettük az irányt, ezt hamar meguntuk, bolyongtunk hát tovább. Aztán szintén egy népszerű helyszínre értünk, lila virágokkal borított gyönyörű, tavaszi szőnyeg. Itt is rengetegen fényképezkedtek, és már mi sem maradhattunk ki a sorból. 🙂 Kb. 1-1,5 órát mászkáltunk , de a parknak csak kis részét tudtuk felderíteni. Hazafelé már a parkban elterülő mesterséges tavacska mellett baktattunk, kicsit megpihentünk tízóraizni, aztán irány haza! A tóban lehet vizibiciklizni, csónakázni jó nagy mentőmellénnyel, és akiknek nincs kedve eme vízi sportokhoz, annak lehetősége nyílik hogy kipróbálja családjával akár a 3személyes biciklizést, vagy bringóhintózhat, ha a margitszigeti fíling hiányzik neki. 🙂

Otthon kifáradva dobáltuk le a cipőinket, és le a kalappal Peti előtt, aki fél óra alatt dobta össze az ebédet, mustáros szószban csirkét, kumplival, és pak choi-val. Isteni.

Ekkor Barni aludni tért, Peti meg elszaladt a boltba pár apróságért. Még mindig a lakást csinosítjuk, és a hasunkat tömjük, igen. 🙂

Mire visszaért, Barni már fel is kelt,nem vitte túlzásba a délutáni szunyát. Hát elmentünk fürdőszobaszőnyeget nézni, valamint Petinek a bringaárakat kellett feltétlenül tanulmányoznia, mert nem bírja már a 2 kereke nélkül. 🙂 A boltban eléggé ideges is lettem, mert  olyan 3percenként majdnem elütött minket valamelyik ott száguldozó kínai kisfiú. Ez már csak akkor tetéződött, mikor a pénztárnál kifele jövet Barnabást úgy fellökte egy ott cirkáló kiskrapek, hogy hanyattesett, és a feje koppant a földön. Volt is nagy üvöltés, én meg nem láttam a pipától… Nem nagyon nevelik itt amúgy a gyerekeket, mindegyik azt csinál amit akar, még elnézést se kértek tőlünk. Ha Barni nem sír, biztosan szitkozódtam volna picit, de inkább őt akartam megvígasztalni. Nem arról van szó, az ilyesmi otthon is előfordul, csak ott legalább elnézést kérnek, és megkérdezik minden rendben van-e. De lehet hogy ez is hülyeség, és csak magamból indulok ki, az emberek meg otthon se különbek? Nem hiszem. Na mindegy is, Barni jól van, és ez a lényeg. 🙂

Hazafele taxiztunk, mert már fáradtak voltunk, na meg éhesek! Mielőtt nekivágtunk dagasztottam egy kenyeret, hogy megnézzük az itten kapható liszttel is megy-e a dolog. Megy. Egy kis próbakenyérkét sütöttem csak, nincs sikér, meg normál élesztő se, csak a szárított, de jó lett állagra, reggel meg teszteljük. Barnabás már most lelkes volt, de a kenyér meg tűzforró, ezért csak a bolti zsömlét kapta. Vacsorára pizza volt, nem rendelt, mi csináltuk azt is, én a tésztát, Peti a szószt. Még tegnap a piacon vettünk 3 kiló paradicsomot, szóval még maradt is, így ha sürgősen kell, és nincs mit enni, csak kivesszük a mélyhűtőből és lehet enni! A pizzát Barni segített meghinteni mindenféle földi jóval, és míg  mi főzőcskéztünk, ő söprögetett a konyhában meg az étkezőben. Nagyon rendszerető!!! 🙂

Desszertnek papaya, és ananász volt 4gombócos fagyival(eper, vanília, zöld tea, csoki), méltó befejezése a gyönyörű hétvégénknek. 🙂

Képek alant:

« Prev: :Next »