Ma ismét megállapítottuk Andival, hogy jó dolog itt élni külföldiként, de ide születni nagyon nem lenne az. A téma az egészségügy és a gyerekvállalás – ezekről már többször volt szó a blogon.

A sztori megértéséhez ismerni kell a hukou fogalmát. Erről nem tudom írtam-e már, de ha írtam is, most röviden újra. A hukou kvázi a röghözkötés eszköze a kínai államtól, minden kínai állampolgár megkapja. “Lakhelyhez” kötött, van vidéki hukou, városi hukou és nagyvárosi (Shanghai, Beijing) hukou. A pontos szabályozásokat nem ismerem részletesen, de egy újonnan született gyereknek a hukou-ja biztosan nem a születési hely szerint kerül kibocsájtásra, hanem a szülők hukou-ja szerint. Azaz pl. hiába élsz Shanghaiban, ha a te Hukou-d Jinan-i, a gyereked is oda lesz regisztrálva. Mivel jár ez?

• Csak a hukou szerinti helyen járhat iskolába állami támogatással
• Csak a hukou szerinti helyen kap orvosi ellátást állami támogatással
• Bármilyen nagyobb adminisztráció intézéséhez (p. útlevél kiváltása) a hukou által megadott helyre kell utazni

És bár akárki vállalhat munkát mondjuk Shanghaiban, ha kap, de nyugdíj- és egészségügyi ellátást akkor kap csak utána, ha Shanghai hukou-ja van. A hukou pedig nem igazán átváltható. Azaz átváltaható, de csak nagyon-nagyon nehezen és komoly feltételek árán. (saját lakás, 7 év bizonyított adófizetés és munkaviszony a városban, a munkaadó megfelel bizonyos feltételknek, megfelelő végzettség és szakértelem, stb.). Ha nincs hukou-d, egyszerűen szólva másodrendű állampolgár, vendég vagy az adott helyen.

Azt történt, hogy az egyik munkatárs Barni-korú fia leforrázta a kezét pár hónappal ezelőtt jópár liter forrásban levő vízzel. Szomorú, de elég gyakori háztartási baleset. Mivel a munkatárs és felesége nem rendelkeznek Shanghai-i hukouval, így a gyerkőc sem, tehát a sürgősségi ellátás és az utókezelések egy sima, kínai kórházban jó 9000 yuanbe fájtak nekik.

Aztán a keze szépen gyógyult, de sajnos kiderült, hogy még egy operációra is szükség lesz a teljes gyógyuláshoz (összenőtt a regenerálódott bőr az ujjakon). Ennek az ára: 30000yuan – a kolléga négy havi teljes fizetése (és nem keres rosszul helyi viszonylatban). Mi, mint rendes munkáltató fizetünk neki biztosítást, ami a gyerekre annyiban vonatkozna, hogy csak a költség 50%-a terheli őt, a többit a biztosító állja. Igen ám, de az illető munkatárs azon kevesek egyike, akiknek két gyereke is van – a biztosítás pedig csak akkor érvényes, ha egy gyereked van, így a teljes költség őt terheli, akármit teszünk (na nem mintha 15000 yuan nem lenne sok, de azért mégis csak a fele…) Persze aki nem diplomas és nem ilyen helyen dolgozik, annak még ilyen biztosítása sincs.

Szóval kemény itt az élet. És mindezért ugyan becsületes orvosokat és szakszerű ellátást kapsz, de megkérdőjelezhető tisztaságú kórházban, futószalagon végzett kezeléssel és kilometeres sorokkal (másik munkatárs pont ma délelőtt állt sorba három órát a Ricsi-korú gyerkőccel egy standard oltás beadása miatt, ami egy 2 perces ellátás volt).

Ezen ismeretek után szerintem nem igazán helyénvaló nyavalyogni az itt élő külföldieknek, ha a nemzetközi/VIP kórházban az orvos nem beszél teljesen tisztán angolul…