Elnézést mindenkitől, hogy ennyire megkésett ez a poszt, de az átállás, aztán a gyerkőcök betegeskedése miatt nem értem rá posztot írni. Szerencsére jobban vannak már, így most erre is van kapacitás.

Barni nagyon várta már, hogy újra mehessen oviba. Jól is sikerült az első nap, nagyon élvezte és hazafele közölte, hogy inkább menjünk vissza. 😀

Otthon kibontottuk a karácsonyi ajándékát, ami már az oviban várta reggel is. Sok minden volt benne, például csoki, gumicukor (erről azt se tudta micsoda, így szépen el is pakoltam, nem kell az nekünk! ), mozaikos ragasztós kép (ennek az a lényege, hogy különböző színü kis kockáid vannak amiknek az egyik oldala ragacsos. Ehhez van egy kép, amin a kockák fehérek és szám jelzi, milyen színt kell odaragasztanod. Volt is nagy ragacsolás délután, aztán a kész müvet kitettük Apa dolgozóasztalára. )

Valamint az ajándék része volt még két mesekönyv (kínai és angol szöveggel) és egy naptár. Utóbbi volt a legklasszabb szerintem, ugyanis minden gyereknek az ovi összes csoportjából benne van a fényképe azon a napon, amelyiken született. És nem csak a gyerekeké, hanem az óvónénik, óvóbácsik, ayik és portások képei is, a másik oldalon pedig gyerkőcök rajzai és munkái. Ilyen ni:

Így néz ki benne hősünk (ez a kép lesz az évkönyvben is amit gondolom majd a tanév végén kapunk)

Megtalálhatóak még Barni udvarhölgyei is, ugyanis Barni valamelyik nap elmondta, hogy Maggie-t is nagyon szeretni, meg a Kokomit és a Fatimát is. Megtaláltam mindhárom kislányt, Barninak nincs rossz ízlése. 😀

Persze megtaláltuk az óvónéniket: Jessie-t és Hannát, valamint a mindig mosolygós portásbácsit is aki úgy látszik pont egy napon született a Barni csoportjába járó ikrekkel:

Ezen kívül jókat mosolyogtunk egyik-másik névválasztáson, íme a mókásabbak. Persze nem illik más nevén gúnyolódni, de nem is gúnyolódni akarunk, inkább csak szemléltetni a kulturális különbségeket. A gyerekek pedig persze mind cukik.