Hazaút előtt

zaqrack Post in Család,Tags: ,
2

A harmadik hazalátogatásunk jön, mióta itt élünk. Egy szempontból különleges, mert az első, ami nyáron lesz. Három éve nem voltunk otthon nyáron, és nagyon várjuk már az ottlétet – persze ugyanakkor kényelmetlen és kellemetlen is a dolog, hiszen az kiköltözéskori három bőröndhöz képest már egy teljesen és kényelmesen berendezett lakásunk van itt Shanghaiban, otthon pedig nincs fix helyünk, és a dolgaink is dobozokban – így nem lesz könnyű ilyen téren, az biztos.

De a készülődés a hazaútra már teljesen rutinszerűen megy. Fél óra alatt összedobtunk egy teljeskörű listát szép részletes listát a bepakolandókról és pár  óra alatt sikerült is a dolgok nagy részét berakni a bőröndökbe. Jóval kevesebb dolgot viszünk magunkkal, mint korábban, de ugye nyár révén se karácsonyra, se a hideg időre nem kell készülnünk.  És kicsit most akként is készülünk, hogy ne kelljen mindent oda-vissza megfuvaroztatni: pár dolgot inkább vissza se hozunk, vagy szállítás helyett veszünk otthon.

Shanghai amúgy mintha itt akarna minket marasztalni… Egyrészt a kevünkben jár, már hetek óta az ilyenkor szokásosnál sokkal hűvősebb, kellemesebb idő van – éjjel-nappal 23-26 fok – igaz, sok esővel. Másrészt Ricsi lázas volt a hét elején, majd én jöttem egy elég csúnya megfázással, most pedig, mire én viszonylag rendbejöttem, Andi… de úgy néz ki hétfőre mindannyian rendbe jövünk, vagy legalábbis repülésképes állaptora hozzunk magunkat.

Ránk tört az is, hogy most két hónapig meg leszünk fosztva azoktól a dolgoktól, amik itt olyan könnyen elérhetők, de otthon olyan nehezen. Sorra járjuk az éttermeket amennyire a betegségünk engedi, holnap jön végre Ayi is, hogy egy igazi kínai ebédet dobjon össze még épp az utazás előtt. De ez is kettős, mert az otthoni ízeket is már alig bítjuk kivárni… a sajtok, nyári gyümölcsök, egyebek – tegnap is muszáj volt pizzáznunk egyet, ma meg szilvás pitét sütünk…

Ma lementem a gyümölcsöshöz – elvileg csak szilváért a pitéhez meg almáért Ricsinek, de ha már ott voltam, nem tudtam otthagyni a licsit, sárkánygyümölcsöt, és a az itt ilyenkor már finom szőlőt. Mondtam a gyümölcsösnek, hogy egy darabig most nem jövök, mert megyünk haza. Megkérdezte, otthon milyenek a gyümölcsárak… Mondtam, hogy az alma úgy 30%-kal olcsóbb de sokkal finomabb, a szőlő közel féláron van és legalább ilyen jó. Erre nagyon csodálkozott… Majd megemlítettem, hogy Hami dinnye például nincs, mangusztán sincs, és ha licsit éppen kapni, pici, rossz ízű és az itteni 8-10y/jin helyett legalább 40y egy jin. Szegény alig bírta abbahagyni a röhögést, hogy pont a licsi legyen ilyen drága 🙂

Aztán szépen hazagurultam az utcán… szombat délután, esős idő… a téren épp egy gitárosból és dobosból álló rockbanda játszott, nem is rosszul és kínai rockhoz képest alig nyálasan. Az efféle zene itt ritka, ki is fejeztem bátorításomat és tetszésemet 10Y-nel. Az éttermeknél már egyre gyűltek a népek, minden bolt nyitva, az eső ellenére aki csak teheti, lent van az utcán és beszélget… aztán arra gondoltam, milyen otthon egy esős szombat délután, a kihalt utcákkal, bezárt boltokkal… Megint egy dolog ami hiányozni fog otthon… aztán elémkanyarodott egy motoros, bármiféle körültekintés nélkül, ha én nem figyelek nekimegyek… ez meg nem fog hiányozni… milyen rossz lesz az itteni tömegközlekedés nélkül, de milyen jó lesz, hogy fél óra alatt igazi, nem épített természetbe juthatunk ki (továbbra is ez az egyetlen dolog, aminek a hiányát semmilyen módon nem tudom pótolni és legalább hetente eszembe jut) és így tovább.

Szóval ilyen kettős dolog ez, pozitívumok, negatívumok egyaránt, várjuk is meg nem is, hiányozni is fog az ittlét meg nem is. Egyszerűen a pozitívumokra kell fókuszálni és akkor minden rendben lesz 🙂

« Prev: :Next »