Erdély 2. nap – Orbán Balázs barlang és kürtőskalács

zaqrack Post in Utazás,Tags: , ,
1

Az első napra egy könnyebb kis kirándulást terveztünk – a fiatalkoromban többször bejárt helyre, Szelterszfürdő melletti Orbán Balázs barlanhoz indultunk. Ez anno kb 20-25km sétát jelentett – ez most se lenne gond, de két kisgyerekkel azért mégse válalltuk, így amíg lehet, autóval mentünk, kb. 8km-re rövidítve a sétatávot. (6-8km a gyerekek teljesítőképessége) Szerencsére az autónk átalakítható hétszemélyessé, így Daniék és befértek hozzánk és elég volt egy autóval döcögni a köved utakon a szántóföld közepén. Szokatlan volt nekem autóval menni ilyen helyeken, de a családos ember élete kényszerű kompromisszumokból áll össze 🙂

A barlang arról nevezetes -többek közt, hogy egy folyóvölgyben fekszik, tehát a folyó mellett kell megközelíteni. Ez tizenöt éve úgy nézett ki, hogy 10-12 alkalommal kellően neki kellett vetkőzni és átgázolni a folyócskán – mára viszont már függőhidakat és más függesztett utakat építettek a völgyben, így kevésbé kalandos – gyerekekkel nem bántam 🙂 Nagyon élvezték a fiúk -és mi is- a kalandos sétát. Andi már napok óta azon aggódott, hogy mi lesz, ha medvék támadnak meg minket – én meg bizonygattam, hogy nincs is errefele annyi medve. Persze hogy ezekután belefutottunk egy “vigyázz medvék” táblába 🙂

A barlangnál elfogyaztottuk uzsonnánkat, majd visszafele a hegyen átívelő meredek útvonalat választottuk. Amíg láncokba kellett kapaszkodni, addig ezzel nem volt gond, de utána Barni megunta a dolgot (már túl voltunk 6km-en) és hisztizni kezdett. Ettől persze Ricsi is rázendített. A végén már a hónom alatt vittem a két visító manót 🙂

Fent a hegygerincen derékig (nekünk) érő fű, zümmögő méhek és csodálatos mezők vártak. Itt sétáltunk vissza az autóhoz.

Sietni kellett mert délutánra más programunk volt – a szállásfoglalós oldalt üzemeltető család hívott meg minket a saját vendégházukhoz kürtőskalács sütésre és némi kapcsolódó programra. Ez a zetelaki víztározó mellett volt, ami egy csodálatosan gyönyörű hely, talán az egyik legfestőibb a környéken. Kicsit nehezen találtuk meg a házat, de ez a mi felkészületlenségünk volt. Szerencsére nem maradtunk le semmiről

Egész népes vendégsereg gyűlt össze (ezek szerint azért szerencsére van működő turizmus), voltunk kb. ötvenen. Fogyott a kürtőskalács meg más finomságok – és mi is megtanultunk sütni, – Andi nagy örömére, és meg is ehettük a sajátunkat. A vendéglátóink itt is nagyon kedvesek voltak – ezúton ajánlom is a bátran honlapot: erdelyivendeghazak.ro mindenkinek aki a környékre készül.

Hazafele még átgurultunk egy hazafele tartó tehéncsordán, majd otthon a sok kalács után már csak egy lazább vacsorára volt szükségünk, aztán bedőltünk az ágyba. A vidéki csendben nem volt nehéz elaludni, már amennyire a fiúk hagytak 🙂

« Prev: :Next »